Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

2. rész. Szivárgási feladatok mezőgazdasági vízrendezési tervekben - 2.1 A sófelhalmozódás és a talajvízháztartás kapcsolata

felszini és talajjelmzőktől függően 1, 80 ~ 2,30 m. A sóháztartási adatok is azt mutatják, hogy egyensúlyi állapot kialakulás akkor várható, ha a talajvíz felszine 2, 0 m körüli mélységben található (Várallyay 1966, 1967, 1968, 1969).

Az a mélység, ameddig a talajviz sókoncentrációjának változása a 4-21. ábra szerint jelentős (5, 0 ~ 6, 0 m), a talajvizháztartási jelleggörbe maximumpontjának mélységével azonosítható (m^ érték a 6-14. ábrán).

Az utóbbi érték a magyaroroszági vizsgálatok szerint átlagosan 3, 5 m.

Ez az összehasonlitás azt mutatja, hogy a jellemző mélységek Marokkóban mintegy 1, 5-szer nagyobbak, mint Magyarországon, az egyensúlyi szint mélysége tehát mintegy 3 m-re becsülhető. Feltehető, hogy a kevés csapadé- ku területeken még ennél mélyebben helyezkedik el. Ezt a különbséget egyébként a nagyobb ariditás (nagyobb párolgás, kisebb csapadék) teljesen igazolja.

A sőfelhalmozódás ismertetett folyamata a mezőgazdasági termelést károsan befolyásolja. Ennek oka elsősorban a talaj szerkezetének átalakulása. Közismert, hogy az agyagásványokhoz kötődő natrium csökkenti az aggregálódást és lerombolja ezzel a talaj szerkezetét. Növeli a szemcsék duzzadó képességét és csökkenti a talaj vizvezetőképességét. Mindezek a hatások a magas talajvízzel együtt növelik a talaj elvizenyősödésének valószínűségét és a hasznosítható talajnedvesség jelentős csökkenését okozzák.

A talajból kiszorul a levegő, a réteg kétfázisúvá válik, a haszonnövények kipusztulnak.

Ezért világszerte jelentős kutatások folynak és folytak a múltban is az ilyen leromlott termőképességü talajok megjavítására. A múltban ennek érdekében elsősorban a natrium-tartalomnak más kationokkal való lecserélését tartották fontosnak (pl. meszezés, gipszezés, stb.). Megállapítható azonban, hogy az ilyen beavatkozások hatása csak időszakos lehet, mindaddig, amig a sőfelhalmozódás eredeti okát, a magas talajvizet meg nem szüntetjük és a talajvizfelszint az egyensúlyi szint alá nem süllyesztjük.

A lecsapolás azonban önmagában csak olyan területeken adhat kielégítő eredményt a mezőgazdaság számára, ahol az egyensúlyi szint a felszín közelében helyezkedik el (pl. Hollandia). Magyarország, ahol ez a mélység átlagosan 2 m, határhelyzetként említhető. Eddig lesüllyesztve a talajvizfelszint a kapilláris vizemelés közvetítésével a növényzet még kaphat viztáp- lálást a talajvízből, bár kétségtelen, hogy a vízigény szempontjából ez a mélység az optimálisnál kedvezőtlenebb, jobb terméseredmény lenne elérhető, ha a talajviz magasabban lenne. A marokkói példa mutatja, hogy arid területeken még mélyebbre, 3, 5 ~4,0 m-ig kellene a talajvizet lesüllyeszteni, a sőhalmoződás megszüntetése érdekében. Ebből a mélységből azonban a növényzet már alig kaphat vizutánpótlást a talajvízből, és mező- gazdasági termelés csak akkor lehetséges, ha a felső talajréteg vizkapaci- tása nagy. Homokos talajokon tehát a sófelhalmozódás ellen védekezve- 108 -