Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)
A vízjogi törvény az ipari vízhasználatok szempontjából nézve tehát már születése idején korszerűtlennek volt minősíthető: nem volt tekintettel az ipar konkrét igényeire, noha tudatosan általános megfogalmazásai (főleg magánjogi szempontból) rendkívül rugalmas kezelhetőséget biztosítottak számára. (Ez azonban olykor épp annyira szolgálhatta az ipari vízhasználók (feudális jogokon alapuló) vízhasználatainak érdekeit, mint ahogy más esetekben sérelmesnek és fejlődésgátlónak bizonyult.) Mivel a vízjogok biztosításának és rendezésének munkája során hamar kiderült, hogy a törvény előíráMarton János, a terület kisebb vállalatainak támogatásával petíciós mozgalsai keresztezik a vállalat fejlesztésének érdekeit, az RMST jogtanácsosa, mat szervezett az Országgyűlésen a vízjogi törvény revíziójára. A gondatlanul előkészített és nem megfelelően indokolt akció azonban eredménytelen maradt, s a vízjogi törvény későbbi, 1913. évi kiegészítése (amelyben az RMST valószínűleg már nem is vett részt) sem hozta meg a törvény elvi revízióját, s csupán a legszükségesebb kiegészítésekre szorítkozott (a vízerőhasznosítás fejlesztése és a vízszennyezés korlátozása érdekében). A tanulmány részletesen ismerteti az RMST tevékenységét 1885-től — vízhasználatainak biztosítása és fejlesztése érdekében. Ezeket oz erőfeszítéseket esetenként váltakozó szerencse kísérte, bár a kölcsönös fellebbezések vagy a magánjogi térre terelt s évtizedekig elhúzódó peres eljárások ritkán szolgálták a vállalat érdekeit, de gyakran akadályozták az üzemi vízhasználatok fejlesztését. Mindenesetre a vízjogi engedélyek megszerzéséért, a vízhasználatok bővítéséért folyó harcok során nemcsak az ipari vízgazdálkodási tevékenység csírái alakultak ki, hanem a mai értelemben vett ipari vízgazdálkodás minden elemével találkozhatunk. E fejlődésben azonban világosan megkülönböztethető egymástól a vállalati vízgazdálkodási tevékenység két különböző szakasza: — az első haladó, pozitív időszakot Borbély műszaki-fejlesztési tevékenységével kapcsolatos eredmények jellemezték és — megérdemelten kivívott tekintélyével —• példát mutatott nemcsak a korszerű vízgazdálkodási szemléletre, de a termelést közvetlenül nem szolgáló, közérdekű vízvédelmi és vízrendezési munkákra is. — a második, későbbi szakaszban azonban a vállalat vízgazdálkodása már kevésbé tudott lépést tartani a bővülő termelés vízhasználatainak fejlődésével, s — más vállalatokhoz hasonlóan — az RMST-vel szemben is gyakorivá váltak a vízszennyezési panaszok. Borbély maga, mint az ország vezető nehézipari vállalatának megteremtője, világosan látta a víz szerepét (az ezzel kapcsolatos tételek a fejlesztési beruházások csaknem 10%-át tették!), és a vízügyi feladatokat mindig a legnagyobb gonddal és körültekintéssel kezelte. Ennek ellenére később, mintha érdemei elhalványultak volna, személyes befolyása csökkent, s az évi beszámolók hiába tanúsították munkájának eredményességét: a termelés (és a profit) növekedését: a műszaki fejlesztésért vívott korábbi harcai újra kiélesedtek — a tőkés érdekeket képviselő választmány a vízgazdálkodási tételek növekedése láttán egyre merevebben zárkózott el a termelést nem közvetlenül szolgáló vízgazdálkodási (vízminőség-védelmi) beruházásoktól... De még a második időszakot is fontos eredmények jellemezték: mint az Andrássy-vasgyárak vízerőhasznosításának korszerűsítése (Ganz-erőművek-