Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

13. ábra. Az ózdi vízműtelep (homlokzat, alaprajz, oldalmetszet, 1890-es évek) nosította. A forrásfoglalás 900 főt látott el ivóvízzel. Az ivóvizet —• a tervek szerint — a gyári kaszinóba és a tisztviselői lakásokba közvetlenül bevezették, míg a munkások számára 5 utcai közkutat állítottak fel. Tűzoltási és útöntözési célokra további 5 tűzcsapot létesítettek. A vízvezeték napi 90 m

3 ivóvizet szolgáltatott, ami naponként és egyénenként 100 liter víz fogyasztásának felelt meg. A vállalat 1902-ben elhatározta, hogy az Ózd környékén élő munkások és alkalmazottak részére fürdőtelepet létesít. Az ózdi fürdő 115 186 K beruházási költséggel 1904-re készült el. Az építési költségeket a munkások „társládája" viselte, így a fürdőépítés nem rótt terhet az RMST-re. A vállalat ózdi vízműve a környék és a gyári lakótelepek vízellátását biztosította. Szabadtéri fürdő, stb. is épült. A fennmaradt levéltári források azonban ezekről a létesítményekről alig emlékeznek meg. Amíg a jogfolytonosság igazolása az ipari vízhasználatoknál elengedhetetlenül fontos volt, a szociális beruházásokkal kapcsolatos vízügyi létesítményeknél ez nem merült fel.