Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

nem irattá át saját nevére a vízjogokat. Ennek következménye az Andrássy-gyáraknak az RMST által való átvétele után jelentkezett, amikoris az RMST csak hosszas közhivatali eljárás során érvényesíthette tulajdonosi jogait. Az Andrássy-gyárak esetében — már az 1890-es években — megfigyelhető a szomszédos vízhasználatok kölcsönös korlátozó hatása. Természetesen sok múlott a vízhasználatok tulajdonosain, ti. hogy egymás ellenében menynyire tudják követeléseiket érvényesíteni, melyek olykor közhasznúak is lehettek. Nagyobb baj volt azonban, hogy az ipari víziművek tervezésének nem volt felelős gazdája. Jól rávilágít erre a berzétei olvasztó vízműberendezéseinek elkészítése, mely célból Andrássy Géza kultúrmérnök kiküldését kérte. A földmüvelésügyi miniszter azonban az alispánhoz intézett leiratában kifejtette: ,,a kultúrmérnöki hivatal csakis talajjavítási tervek 12. ábra. Az Andrássy-féle betléri alsó vasgyár és a Sajóházai Papírgyár vízhasználatának helyszínrajza