Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

RMST a meder rendszeres és alapos medertisztítását javasolta, márcsak azért is, mivel a mederfenék e szakaszon már magasabb volt, mint a rétek fekvése. Ugyanakkor Zorkóczy gyárigazgató nem ismerte el, hogy a rétekre kiömlő kátrányos vizek kárt okoztak volna, mondván, hogy ,,azt a piszkos vizet, melyet a gyár a Hangonyon lebocsátott, az időnkénti nagy áradás nyomtalanul elsöpörte." A gyárigazgató azonban, érezve a védekezés gyengeségét, vállalta a károk megtérítését. A nagyipar környezetre káros szennyező hatásait az ipar képviselői — ha nem is tagadták — szinte kezdettől fogva jelentéktelen súlyúnak tüntették fel. Úgy állították be a kérdést, mintha a természetes öntisztulás mindent megoldana. A helyszíni szemlén újabb vita tört ki a sajóparti vízkivételi mű miatt. Amíg a sajómenti molnárok a vízelvonás miatti vízhiányt sérelmezték, addig a sajóvárkonyi gazdák földjeik elöntését panaszolták. Szerintük a Sajóból kivett víznek visszabocsátása folytán a Hangonyon több víz folyt le, mint amennyit a patak medre emészteni képes. Ezért, igaz éppen ellenkező okokból, de a várkonyi gazdák is a vízhasználat korlátozását kérték. Az RMST most — ellentétben a molnárokkal szemben használt érvekkel — azt állította, hogy a 100 l/s kivett vízből mindössze 10 l/s-t (!) bocsát vissza. A vállalat mindig az alkalomnak, pillanatnyi érdekeinek megfelelően érvelt — függetlenül a tényleges helyzettől. A vállalati vízügyek vitelében — Borbély Lajos háttérbe szorulásával — egyre inkább háttérbe szorult a műszaki szemlélet; helyette az üzleti érdekek, a profit érdekei érvényesültek. A vállalat szakemberei kezdetben természetesen még tisztán látták a problémákat (később azonban erről is leszoktak). Adott esetben pl. vitathatatlan volt, hogy a Hangony-meder feltöltődéséért és szennyezéséért a cég a felelős. Ezt Zorkóczy gyárigazgató is elismerte a vezérigazgatóságnak szóló — bizalmas — házi feljegyzésben: „nem tagadható, hogy a gyári szennyes vizeknek a patakba való bebocsátása is oly körülmény, melyet a gazdák el tűrni nem fognak. Vízüzemünk ezidő szerinti programja az, hogy a kohóktól és generátoroktól jövő tiszta meleg vizeket a gyári tóban levő hűtővel lehűtve, circuláltatjuk, de a hengersoroktól lefolyó szennyes vizeket már kibocsátjuk a patakba. Ha ezek a retour vizek nem is túlságosan piszkosak, mégis zsiradékkal (olaj, kenőcs, stb.) vannak inficiálva, s ilyen állapotban a patak vizét nemcsak a marhának élvezhetetlenné teszik, hanem kiöntés esetén a zsiradéktól oly rossz szagot köt (ti. a fű), mely miatt ezt az állat meg nem eszi. Ha ideig-óráig még talán azt az állapotot el is tűri a szomszédság, de állandóan zúgolódik ellene, a hatóságnak beavatkozását mindinkább erőszakolja, úgyhogy végtére is nem fogunk kitérhetni azelől, hogy a szennyvizek szűrése által ezen állapotnak véget vessünk." Zorkóczy ezért kérte, hogy a tervezett szűrőtelepet a sürgős feladatok közé vegyék fel. A hengersoroktól lefolyó szennyvíztisztítási terv elkészítésére (2 kavicsszűrő) és a bányavízelvezető csatorna felújítására Zorkóczy néhány napon belül megkapta a felhatalmazást. Ez utóbbit annak idején hatósági engedély nélkül létesítette a vállalati bányaigazgatóság. Kérdés volt — vajon követelheti-e a kulturmérnökség a munkák elvégzését. A munkákat az RMST már csak saját érdekében is teljesítette. Az alispáni véghatározat a Hangony-patak parti birtokosait Sajóvárkony határában medertisztításra kötelezte. Előírta az RMST részére a bánszállási bányavizeket szállító árok partbiztosítását a salakhányók mellett, hogy a mederbe salak ne jusson, és kötelezte a vállalatot, hogy vízvezető árkot létesítsen a bánszállási árok és a Hangony-patak, valamint a centerbánszállási szárny és a center-ózdi vasúttöltés között. Hasonlóképpen rendelkezett a Kajla-völgyből jövő megrekedő vizekkel kapcsolatban is. Ezt a medertisztítási kötelezettséget feltétlenül el kellett rendelni, mert a Hangony- és a Hódos-patak szabályozása bizonytalan időre kitolódott. Intézkedett az alispán a vízmosások megkötéséről, a Hangony melletti kopár hegyoldalak befásításáról, hogy a „homok-patakok" lerohanását — nagy esőzések alkalmával — a jövőben elkerülhessék. Az RMST a munkákkal járó költ-