Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

IV. A vízigények növekedése és a vízhasználatok átalakulása az 1890-es évektől A sajómenti vízkivételi mű terve — és megvalósulásának akadályai Az RMST, mint az ország egyik legdinamikusabban fejlődő vállalata az 1890-es években különösen erőteljesen növelte termelését. Az egyes üzemek vízerő- ill. tápvízhiánya krónikussá vált. A termelés fejlesztésének előfeltétele a korábban biztosított, de időközben elégtelenné vált vízhasználatok bővítése lett. Ózdon a Bangonyból — duzzasztógát és zsilip révén —• kivett víz kevésnek, a gyári víztározó (egyszerű gyűjtőmedence) befogadóképessége pedig kicsinek bizonyult: megfelelő víztartalékok gyűjtése lehetetlenné vált. A vállalat ezért már 1893-ban kénytelen volt felvetni egy sajóparti vízkivételi mű létesítésének tervét. A gyárban működő, összesen 5—6000 LE-s gőzgépek táplálására percenként 5—6 m

3 víztöbblet volt kívánatos, amelyből azonban legalább 3 m

3-t biztosítani kellett.* Az ózdi gyár a Sajó vizét a gőzgépekből kiáradó „fáradt gőz" hűtésére és kondenzációjára kívánta használni, miáltal az addig kárbaveszett gőz lehűlése után cseppfolyósítva visszakerült volna a Hangonyba. A kérvényezett csekély vízelvonás (50 l/s) engedélyezését azonban gr. Serényi Béla putnoki malomtulajdonos és mint öntözést folytató földbirtokos megvétózta s hozzájárulását kártérítéshez kötötte.** Ahhoz, hogy a sajónémeti tervezett vízkivétel megvalósulhasson — Serényi vétója miatt —• széles körű méréseket kellett végezni: az alispán felszólította Serényit, hogy mutassa ki malma vízszükségletét, az RMST-t pedig, hogy határozza meg a Sajó legkisebb vízállásának megfelelő vízhozamát. Az RMST-t azzal az indokkal kötelezték a vízhozamszámítások elvégzésére, hogy ,,a kultúrmérnöki hivatal, mint hatósági szakértő (nincs) azon helyzetben, hogy ilynemű, hoszszabb időt igénylő felvételeket eszközöljön." Az alispáni határozat ellen (I894, dec. 6.) az RMST jogosan, igen körültekintően és azonnal tiltakozott: 1. kifogásolta a Jan.—febr. hónapokra előírt vízméréseket, mert véleménye szerint a Sajó legkisebb vízállásai júl.—aug. hónapokra esnek; 2. felhívta az alispán figyelmét, hogy a vállalat által végzett méréseket nem fogják hitelesnek tekinteni, mert azokat közvetlenül az érdekelt fél hajtotta végre; 3. hangsúlyozta, hogy valós eredmény csak több éven keresztül végzett mérésekkel kapható, amelyek eszközlése állami („közhivatali") feladat. Az RMST fellebbezésének indoklásában a kérdés lényegére tapintott, és a fennálló gyakorlat leggyengébb pontjait tárta fel: az elavult víziművek a víz- és vízerőkészlet gazdaságtalan kihasználásával nemzetgazdaságilag károsak, mert korszerűbb és gazdaságosabb vízhasználatok létesítése elől zár* Az ózdi gyár már évek óta küzdött a vízhiánnyal. A kis vízhozamú Hangony ugyanis nyáron esetenként kiszáradt és így a gyár olykor a legélénkebb kereskedelmi forgalom idején kényszerült üzemkorlátozásra. ** Serényi putnoki rétöntözése mindössze 165 kh-ra terjedt.