Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

III. Az ipari vízhasználatok problémái az 1880-as években -— az RMST üzemeinek rekonstrukciója idején — és a vízjogi törvény életbeléptetésének körülményei között Az 1880-as évek lényeges változásokat hoztak az ipar vízhasználatai terén. A felmerülő feladatok, problémák egy része kapcsolatba hozható az 1885. évi vízjogi törvény rendelkezéseivel (a vízjog igazolása, nyilvántartása stb.), életbeléptetésének ilyen vagy olyan hibáival, hiányosságaival (amelynek részletesebb elemzése a jogtörténet feladata lenne), azok zömét azonban ipari fejlődésünk általános tendenciája: a termelés növekedése és koncentrációja vetette fel. E fejlődés egyik reprezentáns képviselője éppen az RMST volt: egyik első korszerű vertikális nehézipari nagyüzemünk, amelynek megalakulása az egyesült elődvállalatok egész munkájának teljes átszervezését, korszerűsítését tette szükségessé: ipartelepítési, profilozási és technológiai téren egyaránt. (Ezért váltak a vállalat vezetésében — gazdasági-műszaki fejlesztésében — a „vízi ügyek" mindennapos problémává.) A vízjog egységes és tételes szabályozására vonatkozó igény már a fejlődés korábbi szakaszában felmerült és általános társadalmi-gazdasági szükségletet tükrözött: elsősorban az ármentesítéssel kapcsolatos problémák megoldását — az állami és társulati jogok és feladatok szabályozását — célozta. Sajnálatos történelmi véletlennek tekinthető csupán az a fáziseltolódás, amely miatt ebben az általános igényű rendezésben az érdekeltek egy jelentős és egyre bővülő körének (az ipari vízhasználatoknak) az igényeit még nem vették (vagy vehették) figyelembe, hiszen a történetileg új — ekkor kialakuló — helyzeteknek megfelelő igényeket az ipar képviselői általában még önmaguk számára sem tudták világosan megfogalmazni. A korábbi ipari vízhasználatok (a malmok vízerőhasznosítása és az üzemek vízellátása) feladataiból ekkor kezdett kialakulni — a méreteit és minőségét tekintve is újszerű — modern értelemben vett „ipari vízgazdálkodás" feladatköre. Ez ebben az időben éppen a korszerű hazai nehézipari nagyvállalat az RMST kialakulása ill. átszervezése (üzemei egész sorának rekonstrukciója) során kísérhető figyelemmel. Az alábbiakban elmondandók megértése és helyes történeti értékelése érdekében kísérletet kell tennünk az ipari vízellátás körébe vágó alapfogalmak és tevékenységek definiálására: Az ipari vízellátás szorosabb értelemben a termelés: a gyárak, üzemek technológiai vízszükségletének biztosítását jelenti, de tágabb értelemben az üzemi dolgozók úh. „szociális vízszükségletének" biztosítását is felöleli. A gyártástechnológiához szükséges víz igen sokféle célt szolgálhat (áztatást, mosást, hűtést, kazántáplálást, de egyéb (szennyezéssel járó) főleg kémiai technológiai célokat is (pácolást, marást stb.). Az ipari vízigény legáltalánosabb minőségi követelménye a víz lágysága, ami általában külön eljárással (a lágyítással) érhető el. A víz tisztaságával szembeni követelmények rendkívül tág határok között változhatnak. Az egyes üzemek — termelésük folyamatossága érdekében — lehetőleg maguk gondoskodnak vízellátásukról: kutakkal-vagy saját vízkivételi művel, szükség esetén tarozással. A ver-