Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

az első a vállalatok feudális kori megalakulásától a vízjogi törvény megalkotásáig (1885) tart. Ez a vízjogok megszerzésének, a feltétel nélküli ipari vízhasználatok kialakulásának a korszaka; a második korszak az 1880/1890-es évek nagy beruházásaival, üzemi rekonstrukciójával kezdődik, amikor a termelés koncentrációjával lerakják a modern nagyipar alapjait. Az ipari vízhasználat ekkor teljesen átalakul; a harmadik korszaknak a századfordulót követő beruházási ciklus tekinthető, melynek fő jellemzője a „szerzett vízjogok" válsága: a víz mennyiségi elégtelensége és a vízszennyeződések fokozódása. Tanulmányunkban az egyes beruházási szakaszokban folytatott vízügyi tevékenységet követjük nyomon a vállalat kohászati egységeinél (Murány- és Rima-völgy, Nyustya-Likér és Ózd), valamint finomító gyárainál (a feudális kor hámorainál): ÓzUon, Borsodnádasdon és Salgótarjánban. Külön kell foglalkoznunk az 1900 után az RMST-be beolvasztott Andrássykohók vízhasználatával, s az így kialakult vertikális nehézipari nagyüzem egyéb ipari vízhasználataival ill. víziműépítéseivel és minden más vízhasználattal és vízrendezéssel, amely nem tartozott ugyan az ipari termelést szolgáló vízhasználatok közé, de a vállalati vízgazdálkodásnak mégis szerves részét alkotta.