Koroknai Ákos - Schlégel Oszkár: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű és elődvállalatainak vízgazdálkodása 1808-1918. (Vízügyi Történeti Füzetek 11. Budapest, 1978)

I. A Rimamurány — Salgótarjáni Vasmű elődvállalatai és a vállalat kialakulása A Sajó és mellékvizeinek völgye már a legkorábbi időktől kezdve alkalmas helyül kínálkozott ipartelepek létesítésére. A Gömör-Szepesi Érchegység gazdag vaséroleilőhelyei, a vízfolyások menti hatalmas erdőségek fája, a borsodi barnaszén és nem utolsósorban a vízfolyásokból kivehető energiamennyiség játszottak szerepet abban, hogy az említett folyóvölgyekben — a vasérclelőhelyek feltárásának idejétől kezdve — elszaporodtak a hámorok. A Gömör-Szepesi Érchegységből eredő Sajó mellékvizei: a Csetnek és a Murány felvétele után válik számottevő vízfolyássá, de már az egyesülésig is több ipartelep használta a vízrendszer vizeit. A Sajó egyik legnagyobb mellékvize a torkolattól 115 km-re beömlő Rima, mely szintén három ág (a tiszolci, <a klenóci és a kokovai) egyesüléséből alakul ki. A Sajó esésviszonyai Pelsőcig, a Rimáé Zsaluzsányig (150,00 fkm) voltak alkalmasak fűrészmalmok és hámorok vízikerekeinek hajtására. A Sajó-völgy XVIII—XIX. századi hámoripari termelése a (következő hidrológiai adottságokat használta ki: Vízfolyás és mérési hely Távolság a torkolattól fkm Átlagos esés m/km Kivehető vízerő LE/km Rima Tiszolc 80-83 0.65 15,00 130 Nyustya-Likéri Vasgyár 65-70 1,09 3,80 55 70-70,8 1,09 6,60 96 70,8-75 0,67 6,60 59 75-80 0,67 9,00 80 Rimabánya 60-65 1,09 3,00 44 Rimaszombat 44-45 1,85 1,80 44 44-50 1,85 2,20 54 Feled 25,5-35 1,88 2,00 49 Rimaszécs 35,5-6,5 2,28 1,10 33 10-20 2,08 0,70 19 20-25,5 2,08 2,00 56 Rima összesen (0—83 km-ig) — — 4126