Kontur István (szerk.): Hidrológiai számítások (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993)

2. Hidrológiai statisztikai módszerek - 2.6 Korrelációszámítás

130

2. Hidrológiai statisztikai módszerek

2-31. ábra. A korrelációs tényező stabilitása

koordináta-rendszerben egyenest ad (2-31. ábra). Ha a korrelációs tényezó' az egyenes fölé esik, akkor stabil (szignifikánsan különbözik 0-tól).

2. Anderson szerint a biztonsági sáv szélességét, ill. a sáv határait (Confidencia Zimit) az alábbiak szerint becsülhetjük:

<2-184>

ha az eltérések normális eloszlásának feltételezését megtartjuk. tp a p valószínűségi szinthez tartozó standard normál eloszlásfüggvény függvényértéke.

Az autokorreláció (3.1 fejezet) szórásértékére a

,’irt) = 7W=k (2~185)

(ahok k a lépésközök száma)

kifejezés ajánlható (Reznyikovszkij). Az autokorreláció megbízhatósága tehát igen erősen függ az adatsor hosszúságától és a k értéktől. Ezért Blackman és Tukey azt javasolja, hogy a k/N hányados maximuma 0,1 legyen, vagyis az adatsor tizedénél magasabb rendű autokorrelációs értéket már ne vegyük figyelembe. Sok esetben a hidrológiai idősorok meglehetősen rövidek, ezért az adatsor tizedénél magasabb rendű autokorrelációs értékeket is felhasználjuk, k/N ~ 1/3-ig bezárólag.

A két módszer nem ad lényegesen eltérő eredményt.

Vizsgáljuk meg a Zagyva jászteleki vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterület átlagos évi lefolyásának (y, mm) és a salgótarjáni évi csapadékösszeg (x, mm) kapcsolatát az 1928-40 években (2-/6. táblázat).