Komplex hasznosítású tározórendszerek tervezése és üzemelése (VMGT 103. VIZDOK, Budapest, 1979)
1. Bevezetés
12 A szabad vízkészletek rohamos csökkenése egyenes következménye a népgazdaság intenzív fejlődésének. E készletcsökkenés és az egyidejű igénynövekedés a tározók építési ütemének növelését sürgeti, ugyanakkor a vízrendszerek korlátozott tá- rozási lehetőségei a takarékos vizkészletgazdálkodásra. a tározók mind jobb kihasználására ösztönöznek. A gazdaságossági mutatók szintén abba az irányba hatnak, hogy a tározók mind több cél kielégítését szolgálják. A tározók komplex hasznosításának igénye napjainkban egyre erősebb, gyakorlati megvalósításra azonban még csak elvétve találhatunk példát. A vízfolyások vízminőségének jelentős romlása mind fontosabb feladatként fogalmazza meg a viz minőségi jellemzőinek meghatározását, a viz minőségével való gazdálkodást, a vízminőség szabályozását. Az üzemeken belüli víztisztítás, szennyvízkezelés fontossága mellett egyre nagyobb szerepet kap és kell, hogy kapjon a vízrendszerbe került rendkívüli szennyezések megfelelő korlátozása. A szennyviztározók mellett tehát a szennyezések szabályozására épülő tározók szerepe is megnövekedett, -bár ma még ilyen célt szolgáló rendszerek kiépítésétől - a vízminőséggel kapcsolatos szaktudományi problémák miatt - idegenkednek. Az üdülési igények figyelembevétele a tározók tervezésénél a jelenlegi tervezési gyakorlatban csak másodlagos szerepet játszik, aminek oka elsősorban a megfelelő pénzügyi fedezet hiánya. Az üdülési igények figyelmen kivül hagyása, vagy nem kielégitő figyelembevétele a tározók üzeme során okozhat komoly problémát, hiszen a környezetet megváltoztató tározók természetszerűleg maguk után vonják az üdülési, sportolási i- gény kialakulását, amely igény - mint azt a gyakorlat számtalanszor igazolta - meghatározó lehet a tározó üzemében. Az emberi élet környezetének védelmében, lakhatóbbá tételében a tározók meghatározó szerepet kapnak.
