Kollár Ferenc: Vízrendezések II. Domb- és hegyvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967)
Patakszabályozás
Az érdességi tényező tekintetében utalni kell az MSz 15 202-52 R sz. szabványra, ahol k értékei táblázatosán szerepelnek. Iránymutatásképpen földmedernél k = 30-35 gyeptéglaburkolatnál k = 35-45 száraz kőburkolatnál k = 45 -55 betonba rakott kőburkolatnál k = 55 -70 A keresztszelvények számítása a Strickler nomogrammal is számíthatók. A nomogramok fénymásolatai a VIZITERV-nél beszerezhetők. A keresztszelvények vizemésztőképességét egy-egy szakaszra határozzuk meg. Szakasz alatt értjük azon két szelvény közti távolságot, ahol a vizszinesés és levezetendő vizhozam állandó. Ezután szakaszonként össze kell hasonlitani a számított mederemésztő képességeket a levezetendő vízhozammal, és ha az eltérés +5% -on beiül van, és az elragadó ere nem haladja meg a meder anyagára megengedhető értéket, a feltétel helyes. , Ez az eset természetesen a legritkábban áll elő, mert az egyes adatok egymást befolyásolják, igy a feladat csak fokozatos közelitéssel oldható meg. Ha a közelítés során nem adódik ki megoldás, akkor a "Fix"-nek vett adatok közül elsősorban a hidak adatait, másods'orbán az eróziós küszöböket lehet változtatni, és ha ez sem segit ezen túlmenően a szabályozási költség is igen magas, akkor indokolt lehet a kiépítési vízhozamot is csökkenteni. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a kiépítés költségei lényegesen meghaladják a 33.28 fejezetben foglalt tájékoztató értékeket. A tervezés helyes menete az, hogy egy-egy szakasz legyen megtervezve, és ehhez szervesen kapcsolódjék a hozzá csatlakozó szakasz. Mindig annál a szakasznál kell a tervezést kezdeni, ahol a megoldás a legkritikusabb. Itt meg kell határozni a kívánt vizszintet és fenékvonalat, és ezt kell továbbfejleszteni. A vonalazásnál a befogadó lehetőségeit figyelembe . kell venni, sok esetben a befogadó lesz a kritikus pont. A^magassági vonalvezetnésnél a vizszintben és a fenéken ugrás csak műtárggyal kapcsolatban tervezhető (bukó, torkolati mü). Beísőségi szakaszokon a kiépítés nagyobb vízhozamra történik akár töltéssel, partmagasitással vagy burkolattal. Ekkor azonban valamilyen formában el kell azt érni, hogy a számított vizhozam, amely a belsőség fölött a völgyben folyik, valamilyen módon a belsőség fölött bejuthasson a mederbe. Ennek a célnak a terelő töltések felelnek meg a legjobban. A község alatti szakaszon pedig azt kell vizsgálat tárgyává-tenni, hogy a mederből kiömlött viz ne duzzasszon vissza a községre. Végezetül arra kell rámutatni - ami az eddig elmondottakból is következik -, hogy egy-egy szakaszon leghelyesebb a helyszínrajzi és magas- 18 -
