Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
1. Bevezetés
2 A vízügyi szolgálat által használt élő nyelvben ma is megtaláljuk a történelmileg kialakult belvíz, valamint öblözet kifejezéseket, és ezért - általános fogalmuk tisztázása után - ez a tanulmány is használja ezeket, illetve összetételeiket. A belvizes területek különleges körülményekkel jellemezhető vízgyűjtők. A különlegesség a viszonylag kis szintkülönbségekből adódik, amelyek miatt nem alakulnak ki természetes vízfolyások, és csak ember-alkotta müvek: csatornák, szivattyúk segítségével távozik el a viz. A csatornák, műtárgyak és szivattyútelepek összességét azzal a vízgyűjtővel együtt, amelyhez tartoznak, belvízrendszernek nevezzük. Ebben a rendszerben a belviz levonulásának módja, időbeli folyamata, vagyis a belvizrendszer-működése alapvető fontosságú az érintett területek biztonsága szempontjából, - elsősorban az azokon folytatott mezőgazdasági termelést illetően, - e működés kielégítő, vagy nem kielégítő módja pedig az emberi tevékenység függvénye. Hangsúlyozni kell, hogy a belvízzel kapcsolatos, fent vázolt problémák, az egymással összefonódott és egymással összefonódott és egymásra ható hidrológiai jelenségek és emberi tevékenységek egy egészen különleges kutatási feladatot vetnek fel, amelyeknek megoldásához a magyar mérnökök mindenkor csak kevés támpontot nyerhettek a külföldi szakirodalomból. E problémák hazánk területének mint- egy felét érintik, mig külföldön a hasonló kérdések legfeljebb alárendelt jelentőséggel jelentkeznek. A belviz-kérdés hazánkban napjainkban is többszázmillió forintos károk elhárításával függ össze, igy népgazdasági szempontból döntő jelentőségű.
