Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
10. Összefoglalás
- 48 figyelemmel kisérve kivánta nyomon követni. A fejlődés során - éppen az összefonódásokat tükrözve - a belviz hidrológiai szemléletében a statikus és a dinamikus elemek váltakozó felülkerekedését, majd egyesülési törekvéseit állapíthatjuk meg. Napjaink gazdasági követelményei, és mezőgazdasági termelésünk jelenlegi szintje mellett úgy látszik, hogy a rendszerhidrológiai vizsgálati mód - sikeresen egyesítve a belvízzel kapcsolatban megnyilvánuló statikus és dinamikus elemeket - kielégítő elméleti alapokat és gyakorlati módszereket nyújthat a komplex vizgazdálkodás kereteibe illesztett belvizrendezési tevékenységhez. A tanulmány kritikai szemlélettel készült, tükrözve a szerző értékelését az egyes korszakokban kialakult elméletekről és módszerekről. Viszont jellegénél fogva nem kivánt a tanulmány -részletekbe menő ismertetést adni azokról az elméletekről és módszerekről, amelyeket áttekintett, hanem csupán azok lényegét kivánta megvilágítani. A részletek tekintetében rendelkezésre állnak a szakirodalmi hivatkozásban felsorolt müvek. A tanulmány - ugyancsak jellegénél fogva - nem ölelhette fel a belviz elméleti vonatkozásaival kapcsolatos valamennyi munkát, hanem csupán azokkal foglalkozott, amelyeknek meghatározó jellege volt a történelmi fejlődés őorán.
