Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

8. A komplex vízgazdálkodás részét képező belvízrendezés hidrológiája

- 39 Szűk Tibor a belvízrendszer megfelelő működtetését egyaránt tartja vízgazdálkodási és mezőgazdasági feladatnak [493. Részletesen kifejti, hogy milyen intézkedésekkel kell a mezőgazdasági üzemeknek biztosítaniuk azt, hogy a levezetendő vizek a belvizcsatorna-hálózatba eljussanak, és hogyan kell ezzel párhuzamosan a vízvisszatartás i kérdéseket is megoldaniuk» Rámutat továbbá a megfelelően megválasztott vetésterv és a mezőgazdasági művelési mód jelentőségére is a belvízkárok elhárításánál» Munkáját gyakorlati példákkal egésziti ki, megállapításainak alátámasztására.

8.5. Az elméleti összefoglaló munkák jelentősége

A kutatási eredményekből és gyakorlati tapasztalatokból egyaránt megnyilvánuló komplex vizgazdálkodás iránti igényeket legtökéletesebben elméleti összefoglaló munkák fogalmazták meg. Ezek közül a következő háromnak lehet legnagyobb jelentőséget tulajdonítani.

Szabolcs István "A vízrendezések és öntözések hatása a tiszántúli talajképződési folyamatokra" c. könyvében [45] áttekintő képet nyújt a viz szerepéről a talajok fejlődésében. Ebben részletezi az elvégzett vizrendezési munkálatok hatására a talajban végbement folyamatokat és azt az állapotot, amely ezek eredményekép kialakult. Jelentősek azok a megállapitásai, amelyek az időleges túl bő nedvesség körülményeire vonatkoznak, mert ezek világítják meg a belvizek jelenleg is érvényesülő talajtani hatásait. Amikor a vízrendezéseket végrehajtották, az erózió-bázis süllyesztésével általában megteremtődött a lehetőség az oldható sók kilúgozására. Azonban a tökéletlen drénviszonyok ezt helyenként mégsem tették lehetővé. Ott pedig, ahol ennek következtében periodikusan anaerob viszonyok alakultak ki, szolonyec- és szologyképződési folyamatok nyomultak előtérbe. Felhivja