Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

7. Hatékonysági kérdések összefonódása a belvíz hidrológiájával

- 30 ­gálataiban azonban nem követi az éghajlati valószinüségi függvénnyel, illetve a fajlagos vizszállitási hatványfügg­vénnyel való számitás útját, hanem közvetlenül csapadék- -idösorokkal, illetve ezekből származtatott lefolyási-idö- -sorokkal számol /eltekintve egy alkalmazási kísérlettől, lásd Az eljárás bevezetése lehetővé tette elméleti hidrológiai szempontból megalapozott és ugyanakkor közgaz­dasági vonatkozásban kellőképen alátámasztott belvizi fej­lesztések előirányzását. Ezzel első volt a belvizrendezés hatékonyságának módszeres vizsgálatában nemcsak elvi sikon, hanem gyakorlatban végrehajtott számításokkal egy olyan idő­szakban, amikor a népgazdasági beruházások hatékonysági vizs­gálata még nem terjedt el általánosan. Hiányosságnak kell azonban betudni, hogy a belvizrendszer működését teljesen a vizimérnök tevékenységétől függő mechanikus jelleggel ruház­ta fel, nem véve tekintetbe a terepen mozgó és el-elakadó viz természetes tározódásait, amelyek a belvízkárok keletkezésé­nek alapvető okai. 7.3. A tűrési idő figyelembe vétele a fajlagos vizszállitási hatványfüggvényeknél A belvizrendezés hatékonyságának kérdése különösen éle­sen vetődött fel a fajlagos vizszállitási hatványfüggvények segítségével történő méretezéssel kapcsolatban. Eltekintve attól, hogy semmi megfogható támpontot nem adott az elmélet, hogy milyen gyakoriságra vonatkozó hatványfüggvénnyel gazda­ságos adott esetben dolgozni, elméletileg is belátható volt, hogy a vizgyüjtő összegyülekezési ideje által megszabott leg­nagyobb fajlagos vizszállitásra kiépíteni a rendszert semmi­kép sem lehet hatékony megoldás. Ez a vizszállitás ugyanis az elmélet szerint csupán egy csúcs-érték, márpedig a mezőgazda- sági növények nem igénylik az azonnali mentesítést, hanem van bizonyos tűrési idejük, ameddig a vizbőséget nem sinylik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents