Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
7. Hatékonysági kérdések összefonódása a belvíz hidrológiájával
- 27A "Belvizrendezési Bizottság" eredményei E*o] nemcsak a gyakorlati tanulmányok készítéséhez jelentettek komoly segédeszközt, hanem olyan elemeket is tartalmaztak /hatékonyság, komplex vizgazdálkodás kérdése, stb./, amelyek ösztönzőeknek bizonyultak a belvizi hidrológia további elméleti fejlődése szempontjából is. 7. Hatékonysági kérdések összefonódása 3 belviz hidrológiájával Az 1950-es évek belvizi fejlesztéssel kapcsolatos vitái a "Belvizrendezési Bizottság" által nyújtott elméleti alappal megerősítve végülis a gyakorlati szakemberek álláspontjának megfelelő irányban dőltek el. Utóbbiak megfigyelési adatokkal alátámasztott tapasztalatait és nézeteit igen világosan fejezték ki Pichler János "Belvizrendezés" [56] és "A Tiszavölgy belvízrendezésének fejlesztése" [57], v alamint Kienitz Vilmos "A belvizrendezés fejlesztésének mértéke" [25] c. munkáikban. Az országban jelentős belvizrendezési munkákat végeztek el, melyek során a gyakorlati tapasztalatok által megkívánt nagy fajlagos kiépítési értékre építették ki a főmüveket /főcsatornákat és szivattyútelepeket/. A népgazdaság anyagi lehetőségeivel való tervszerű gazdálkodás követelménye általában, a végzett belvizrendezési munkálatok tetemes költségei pedig különösképen, fokozatosan előtérbe hozták azt a kérdést, hogy mekkora mértékben érdemes a belvizrendezés fejlesztésével foglalkozni? Ebben a vonatkozásban akár az összegyülekezési elmélettel számított különféle gyakoriságú fajlagos lefolyások, akár pedig a tapasztalatok alapján elhatározott levezetési értékek adósak maradtak a válasszal. Ez viszont odavezetett, hogy az elméleti hidrológiai és tapasztalati szempontból immár elfogadott fejlesztések közgazdasági indokolás hijján veszélybe kerültek. Sürgetően szükségessé vált tehát a belvízrendezéssel kapcsolatos hatékonysági kérdések beható vizsgálata, ez pedig elválaszthatatlan
