Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
5. Az éghajlati valószínűségi függvény alkalmazása a belvíz hidrológiájában
19 komoly jelentősége. A VTTUKI Mirhó-Gyolcsi kísérleti bel- vizöblözetében végzett megfigyelések szerint a csatorna- -hálózat teljes tározási kapacitása /mely különben már a belviz tulajdonképeni megindulása előtt feltelik/ körülbelül egy napi lefolyási értéket képvisel egy hetekig tartó belvizhullám esetén, - s ez megerősíti Sálamin Pál véleményét. Igen lényeges szempontnak kell továbbá Bogárdi János belvízzel kapcsolatos munkásságának áttekintése során azt is tartani, hogy felismerte azt, hogy a statikus szemléletnek is megvan a maga helye a belvízzel kapcsolatban. b.4. Az összegyülekezési elmélet Salamin Pál belvizi munkásságában Salamin Pál nevéhez első sorban a vizgazdálkodási elveknek a belvízzel kapcsolatos bevezetése fűződik /lásd 6.1 pont/, azonban e mellett - az egyértelműen károsnak és elvezetendőnek Ítélt vizek vonatkozásában - ő fejlesztette legmagasabb szintjükre az összegyülekezési elméleten alapuló belvizi hidrológia módszereit is. "Belvízrendszerek tervezése" c. munkájában (á-oj az "éghajlati valószínűségi függvények" szerkesztési elvéhez hasonló módon közvetlenül a fajlagos vízhozamokra állit elő hatványfüggvényeket. Már az ezek alapját jelentő csapadék- -értékeket is újszerű módon veszi figyelembe. Ugyanis az általa bevezetett módszerrel vizsgálja a hó olvadását, és a hótakaróból felszabaduló vizértékeket folyékony halmazállapotú - az esővel azonos elbírálású - csapadéknak tekinti. Ezzel lehetővé teszi a téli-tavaszi időszaknak is az összegyülekezési elmélet szerinti vizsgálatát. A lefolyási tényezőket illetően pedig minden egyes csapadék-értékhez a saját időszakában érvényes értéket rendel. A Kenessey által bevezetett, három részből összeadott lefolyási tényező számítási módját / DO. illetve lásd /2/ képlet/ továbbfejleszti: az átlagos lefolyási
