Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
2. Hidrológiai becslések a belvízrendezés kezdeti időszakában
4 2. Hidrológiai becslések a belvizrendezés kezdeti időszakában Az első belvizrendezési müvek tervezésénél a hidrológiai szempontokat bizonyos durva közelitésekkel vették figyelembe. Feltételezték, hogy adott vízmennyiséget adott idő alatt kell eltávolitani a területről, és ebből számították ki a müvek szükséges teljesítőképességét„ A kérdés az volt, hogy mekkora az elvezetendő vizmennyiség, és mennyi az elvezetési idő0 Mindkettő tekintetében elmélettel alá nem támasztott szokások alakultak ki. így például a téli hónapok alatt észlelt legnagyobb egyhavi csapadék felét elvezetendő vizmennyiségnek, 30 vagy 60 napot pedig elvezetési időnek tekintették. Felvették azonban elvezetendő vizmennyiségnek a téli időszak alatt leesett csapadék egyharmadát is, elvezetési időnek pedig a téli fagymentes napok számát £.50, 26 és 1^. Az Alföld különböző részein, részben a helyi mérnökök tapasztalatai és felfogása szerint, de még inkább a terület tulajdonosainak pénzügyi lehetőségeit tükrözve alakultak ki a legkülönfélébb szokások a vizmennyiséget és az időt illetően. Valamennyi ilyen korai becslési eljárás végeredményben a belvizrendszer működését úgy fogta fel, hogy a vízgyűjtőben - mint egy tartályban - egy bizonyos vizmennyiség .jelenik meg, és ezt a levezető müvek - mint egy kivezető cső - lebocsátják. A vizgyüjtő alakja, nagysága, a viz összegyüle- kezéséhez szükséges idő igy közömbös volt a számításoknál, legfeljebb azzal lehettek ezekre tekintettel, hogy kisebb kiterjedésű vízgyűjtők esetében rövidebb levezetési időket vettek fel. Tekintettel a vázolt modell jellegére, a korai becslési eljárásokat statikus személetüeknek nevezhetjük. Ez a módszer a maga idején a mezőgazdaság alapvető igényeinek számbavételén, gyakorlati vizimérnöki tapasztalatokon alapult. Legértékesebb eleme, hogy felismerte a belviz- kérdés sajátosságainak egyik oldalát, nevezetesen, hogy a síkvidéki vízgyűjtőről lefolyó vizhozam függvénye az emberi beavatkozás mértékének. Kétségtelen, hogy a kialakult statikus szemlélet nem tükrözte a végbemenő fizikai folyamat teljes
