Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

4. Markó I.: Földművek árkai és biztosításuk

4.35a ábra. A Tiszafüredi Öntözőrendszer főcsatornájának helyszíni betonból készített burkolata

Hazai tapasztalatok szerint a legcélszerűbb a 10 cm vastag burkolat. A lapok magassága kézi tömörítés esetében 0,60... ...1,00 m-t, vibrálással a 2,00...3,00 m-t ne haladja meg.

Jól beváltak az egyik Rába menti öntözésnél létesített (4.34. ábra) helyben csömöszölt árokburkolatok. Egyéb helyben csömöszölt burkolati kiképzési módot a 4.35. ábrán (b és c részlet) tüntetünk fel.

A Tiszafüredi Öntözőrendszerben 1968-ban épített főcsatorna helyszínen készített betonburkolatának (4.35a ábra) terjeszkedő hézagait ÉKITT-tel tömítették.

Helyben csömöszölt betonnal burkolat árkok hidraulikai adatait a = 0,40...1,00 m fenékszélesség és h = 0,30...1,00 m vízmélység esetében a 4.36. ábráról olvashatjuk le.

Teljesen gépesített, helyszínen betonozott betonburkolat készítése csak akkor gazdaságos, ha a meder legalább 3 m3/s

vízmennyiséget szállít, és a burkolat hossza több mint

2...3 km.

Ilyen burkolat épült pl. a Szovjetunióban 1967-ben Golodno- sztyep-nél. Az 5,0 m mély, 4 m fenékszélességű és 1:2 rézsű- hajlású meder földmunkáján és burkolatépítésén a következő géplánc működött:

A csatornaásó gép egy fogással átlag 0,5 m vastagon emelte ki a talajt. A földmunkagép teljesítménye 40 m3/óra volt.

A betonozógép — a hézagvágó géppel összeépítve — a csatorna felületének felét egy fogással 3,2 fm hosszú sávban látta el betonburkolattal. A burkolat vastagsága a terv szerint 14 cm lett volna. A valóságban a tükör egyenlőtlenségei miatt a burkolat vastagsága 14...20 cm között változott.

A gépláncban vederláncos kotrót, betonozó finishert és hézagvágó gépet alkalmaztak.

75