Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
2. Markó I.: A terepről lefolyó vízmennyiség meghatározása
Példa Adottak: f = 1,5 km2; h = 3,00 km; £ = 0,5 km2; / = 1,50 km. 1. példa A h/l = 3,00 km/l, 50 km = 2,00 értékhez tartozó és a vízgyűjtő terület alakjától függő tényező a 2.14. ábra táblázatából C = 10. A fajlagos esővízhozamot a C = 10 és az f = 1,50 km2 értékhez a grafikonból keressük ki: qx = 9 m3/s km2. N^ = 9-1’5ÜTÖ5 = ,M2ml/s' 2. példa A 2.15. ábrán a vízmosás keresztezi a közutat. Keressük azt a mértékadó 1%-os nagy vízmennyiséget, amelyre a keresztezésnél létesítésre kerülő hídnyílást méretezni kell. Adottak a 2.15. ábrán lemérés útján: f= 2,79 km2; h = 2200 m; £ = 2,25 km2; /= 1800 m. A~ — ttíÜÜ = 1 »2.1 hányadoshoz C = 11,6 érték; a 2.14. I 1800 ' ábrából az adott C és f értékekhez q± = 8 m3/s • km2 tartozik. NQ,o/ = 8 • 2,79 + - -,02’790 = 12,3 m3/s. *1/o 2,79 + 2,25 1 A vízmosáskötések építési feladataival a Markó: Földművek, Védelem c. könyv foglalkozik. 2.24. Földművek felszíni vízelvezető berendezéseinek nagy vízhozama Földművek tervezésével összefüggő nyílt medrek (öv-, talp- és oldalárok stb.) vagy zárt szelvények (út, vasút, repülőtér, lakó- és ipartelepek stb. felszíni és talajvíztelenítése, csatornázása) mértékadó nagyvízhozamát csapadékértékből számítjuk. A méretezés alapjául szolgáló, megfelelő gyakoriságú, mértékadó nagy csapadékértékek meghatározása után a számítást az ún. racionális méretezési mód szerint végezzük el. Ennek lényege, hogy a vízfolyás vizsgált keresztszelvényének legnagyobb terhelését — a mértékadó terhelést — az a csapadék szolgáltatja, amely olyan hosszú ideig tart, mint ameny- nyi idő alatt a vízgyűjtő terület legtávolabbi pontjából lefolyó vízrészecske a vizsgált szakasz alsó végpontjához ér. A szakaszt tehát az egész vízgyűjtő területre hullott csapadék egyszerre terheli. Ez a számítás tehát ugyanolyan megfontolásokon nyugszik, mint a kisvízfolyások esetében közölt módszer. Ha a csapadék időtartama hosszabb, mint a lefolyási idő, a szakasz legnagyobb terhelése állandó marad addig, amíg az eső eláll, ezután fokozatosan csökken. Ha az eső időtartama rövidebb, mint a lefolyási idő, a vizsgált szakaszt kisebb vízmennyiség terheli, mert a vízgyűjtő terület távolabbi helyeiről az eső késleltetve érkezik a vizsgált szakaszhoz. Sík vidék esetén a 15, dombvidék esetében pedig a 10 percnél rövidebb ideig tartó esőnél a 15, ill. 10 percnek megfelelő fajlagos esővízhozamot vesszük figyelembe. A lefolyásra kerülő mértékadó nagyvízhozam (NQp%) a racionális módszer szerint NQp% = «.qF, ahol a a lefolyási tényező, amelyet a 2.2. és 2.3. táblázat adatai alapján határozunk meg; F a vízgyűjtő terület, nagysága a helyszínrajzról lemérhető, ha vagy km2; q a fajlagos esővízhozam, amelyet a csatorna tervezésére és méretezésére kiadott MSZ 15 300 adataiból határozhatunk meg. A szabványál részletesebb értékekkel szolgálnak a 2.8. és 2.9. ábrák adatai. Ezek közül a 2.8. ábrán közölt térkép szerint a Meteorológiai Intézet csapadékértékei alapján hazánk területe 16 olyan övezetre oszlik, amelyeken belül van egy-egy olyan észlelőhely (vezérállomás), amelynek mérései nagy általánosságban jellemzőek az övezetre. Minden övezetre vonatkozóan külön-külön grafikon tartalmazza (2.8. és 2.9. ábrák) a rövid idejű nagycsapadék alapján megszerkesztett jellemző 1, 2, 3, 4, 10, 50 és 100 éves gyakoriságú (2.1. táblázat) csapadékmagasság-, valamint esővízhozamokat. Ismerjük meg példákban a grafikonok alkalmazását. 1. példa A következőkben Pécs város belsőségében levő zárt csatorna X jelű vizsgált szelvényében lefolyásra kerülő, csapadékból származó legnagyobb, mértékadó vízmennyiséget állapítjuk meg (2.16. ábra). 2.16. ábra. Városi belsőségek csapadékvízgyűjtő területének felosztása (2.16. táblázat) 28
