Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
2. Markó I.: A terepről lefolyó vízmennyiség meghatározása
2.11. táblázat Átlagos lefolyási tényező (a) számítása az egyes tényezők (a,) középértékeivel Lejtési viszonyok Áteresztőképesség Növénytakaró F/ o+Fj a2 Fi (X2F; «3 Fi «iFj I. 0,10 _ 0 ,10 F3 + F4 = 0,86 0,0860 0,10 _ _ II . 0,06 — — 0,06 — 0,08 F3 = 0,26 0,0208 III. 0,04 Fj = 0,42 0,0168 0,03 F3 + F2 = 0,67 0,0201 0,05 F4 = 0,60 0,0300 IV. 0,01 Fa + F3 + F4 = 1,11 0,0111 0,01 — — 0,01 Fj + F2 = 0,67 0,0067 Ucc í Fi = 0,0279 X a2F,- = 0,1061 A'a3F, = 0,0575 0,0279 + 0,1061+0,0575 a =-------------------------------------= 0,125 1,53 Példa (Markó módszere) Határozzuk meg a 2.4. ábrán feltüntetett szombathelyi kisvízfolyás mértékadó nagyvízhozamát, a 0 +- 000 ponttal jelzett szelvényben. Ennek érdekében kiszámítjuk a kisvízfolyás teljes, majd a lejtési viszonyok, a talaj áteresztő- képessége és a növénytakaró különbözőségének megfelelően az Fv .... F4 részterületek nagyságát. (Ezt a műveletet legegyszerűbb planiméterrel vagy milliméterpausz-ráfektetéssel elvégezni.) A részterületek összege adja a teljes vízgyűjtő területet: F= 1T,. Az ábrán feltüntetett példákban: Fx - 0,42 km2 F2 = 0,25 km2 F3 = 0,26 km2 F4 = 0,60 km2 A 2.4. ábrán bemutatott kisvízfolyás átlagos lefolyási tényezőjének számítását az egyes tényezők középértékéből a 2.11. táblázat tartalmazza. Az egyes területrészeknek a hozzájuk tartozó lefolyási tényezővel képezett szorzatait összegezzük és a teljes vízgyűjtő terület nagyságával elosztjuk. így kapjuk az átlagos lefolyási tényezőt: Példánkban az átlagos lefolyási tényező: 2’a+F, + l'x2F; + 2’a3F, «=---------------—------------• ah ol a .To^F, értékek a 2.11. táblázat alján leolvasható értékekből képezzük. Tehát: 0,0279 + 0,1061 + 0,0575 Ezután meghatározzuk a mértékadó vízmennyiség lefolyási időtartamát. Ez az az idő, amely alatt a vízgyűjtő terület legtávolabbi pontjáról a vizsgált keresztszelvénybe a víz leérkezik. A keresett pont tehát a vizsgált szelvénytől a legtávolabbi. A kisvízfolyás vize a 2.4. ábrán a 2 +- 700-tól a 0 +- 000 vizsgált szelvényig mederben folyik. A 175-ös magaslat és a 2 +- 700 szelvény között a vízcseppnek 100 m hosszú utat kell megtennie, mielőtt a kisvízfolyás végpontjához jutna. A lefolyó vízcsepp útját a befogadó kisvízfolyásig a 2.4. ábrán pontozott vonallal (100 m) jelöltük. A víz lefolyásának útját közel egyenlő esésű szakaszokra bontjuk, lemérjük ezek / hosszát, és leolvassuk végpontjaik abszolút magasságát. Az abszolút magasságok különbsége e, az / hosszúsággal elosztva kapjuk az egyes szakaszok / esését: Az I esés függvényében a 2.7. ábrán leolvashatjuk a víz folyási sebességét, v-t, a Korbély-Kenessey-összefüggés alapján : v = 20* sin5 tp m/s, ahol cp a völgyfenék átlagos esésvonalának a vízszintessel bezárt szögét jelenti. A 2.7. ábra adatai a mederben lefolyó víz sebességére érvényesek, tehát példánkban a 0 + 000 és 2 +- 700 szelvények között. A terepen lefolyó víz sebességét úgy kapjuk, hogy a 2.7. ábra értékeit 10-zel osztjuk. Példánkban tehát 2* 19
