Kertai Ede: Vízgazdálkodás Tankönyvkiadó, (Budapest, 1966)
A vízgazdálkodás jelentősége
a) Változékony időjárás Az átlagos csapadékmennyiség 600 mm. Ez azonban térben és időben nagyon változik. A Tiszai völgyben csak 500 mm, a Dunántúl 20 - 30%-kal több (7* ábra). A csapadékmennyiség időbeli változása bizonyos periodicitást mutat: 3-4 csapadékos év után 5-7 száraz következik. Nedves évben a csapadék megfelel a mezőgazdasági termelés igényeinek, de száraz évben viz- pótlásra van szükség. A bőösszeg és a napfénytartam (8, 9,/lásd 28.old./ 10. /lásd 29.old./ ábra) vetekszik a délebbre fekvő országokéval, s ha a növények elegendő vizet kapnak, kitűnőek a termések. Az adottságok tehát az öntözés száméra kedvezőek. b) Ritka vizfolyáshálózat, szeszélyes vizjárás Az ország vízfolyásai két nagy vízrendszerhez tartoznak: p A Dunához (magyarországi vizgyüjtő-területe 46 300 km ) és p a Tiszához (46 700 km ). A területegységre jutó vízfolyásp hossz nagyon kicsi: 0,28 km/km . összehasonlításul: Csehszlovákiában 0,78 km/km2, Ausztriában 1,17 km/km2. A vízjárás is nagyon szeszélyes. Ennek jellemzésére a vízfolyás legkisebb és legnagyobb vízhozamának aránya szolgál. Ez az arány a Dunánál 1:45, a Tiszánál 1:50 és a kisebb vízfolyásoknál azonban 1:500-ig is terjed. ' A szélsőséges vizjárás, a folyók kis esése, a sik területek miatt nagy az árviz és belvízveszély. Az ország területének negyede árviztől, csaknem a fele belvíztől veszélyeztetett (11. ábra, /lásd 30.old./). A vízkészletek területi koncentráltsága nehéz feladatot jelent a vízellátásban. A nagy folyóktól távolabb jelentkező vízigények kielégítése csak költséges beruházásokkal lehetséges. Ez a kérdés döntő tényezője telepitéspolitikánknak. c) Kevés energiahordozó Magyarország energiahordozóban rendkívül szegény. Sajnos ezek között vizienergiában is, s ami van sem a leggazdaságosabb. Mégsem mondhatunk le meglevő vizerőlehetőségeink maradéktalan hasznosításáról.- 27 -
