Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
1. A vízfolyások hasznosítása
1. A vízfolyások hasznosítása A legtöbb nagy kultúra folyók völgyében keletkezett (Indus, Nílus, Tigris, Eufrátesz stb.). Ez nem volt véletlen. A folyóvölgyek kedvező feltételeket biztosítottak a lakosságnak. Az emberek könnyen hozzájutottak az élet alapfeltételét jelentő vízhez, és már a legrégibb időktől kezdve felhasználták a folyókat közlekedésre, vízimalmok hajtására, öntözésre. Közismert a vízfolyások hatása a letelepedésre. Sok ország fővárosa épült vízparton: többek között London, Párizs, Prága, Bécs, Varsó, Moszkva, Belgrád és Budapest is. A történelem számos viszályt jegyzett fel, amikor a nézeteltérés oka a víz birtoklása volt (a Póért folyt harcok, az USA és Mexikó vitája, India és Pakisztán nézeteltérése, a Jordán-kérdés stb.). Ezek egyes esetekben megegyezéshez vezettek, de sokszor véres háborúba torkolltak. Századunkban — különösen pedig a második világháború után — az egész világon nagy lendületet vett a vízfolyások hasznosítása. A nagy folyók szabályozása és a bennük rejlő lehetőségek kiaknázása egész országrészek, sőt országok társadalmi fejlődését alapvetően befolyásolja. Ezek a beavatkozások nagy anyagi erőfeszítéseket igényelnek, rendszerint hosszú ideig tartanak, s csak fokozatosan valósíthatók meg. Hatásuk azonban igen nagy és maradandó. A vízfolyásokat általában nem egy cél érdekében hasznosítják. Mindinkább előtérbe kerül a vízfolyások több célú — komplex —- hasznosítása. Ilyen módon az egyes célokat gazdaságosabban lehet megvalósítani, viszont igen fontos feladatot jelent a művek tervezésének, építésének és üzemének az összehangolása. A vízfolyások több célú hasznosítása szoros összefüggésben van az egész vízgyűjtő területtel, ezért azzal együtt kell vizsgálni. Ilyen értelemben szoktak „a folyóvölgyek komplex hasznosításáról” beszélni. Ebben a tárgyban csak arról lesz szó, ami a vízfolyással közvetlen kapcsolatban van, tehát ami a mederben történik. Nem foglalkozunk a vízépítési műtárgyakkal, a tározással s a vízgazdálkodás ágazatainak részleteivel sem, kivéve a víziutakat és a vízerő-hasznosítást, amelyeket részletesen megtárgyalunk. Különös figyelemmel leszünk az összefüggések és a kölcsönhatások vizsgálatára. 7
