Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

3. Víziutak - 3.2 Vízfolyások szabályozása a hajózás érdekében

Ez a hajózási kisvízszint. A nagy vizek is korlátozhatják a hajózást. Ezért meg kell határozni a legmagasabb hajózási vízszintet is. A mértékadó hajózási vízszinteket vízállástartóssági értékben szokás kifejezni. Pl. a Duna magyarországi szakaszán a Dunabizottság ajánlásainak megfelelően a hajózás kisvízszint a 94%-os tartósságú vízállásoknak (Budapestnél kb. 1000 m3/s), a legmagasabb hajózási vízszint pedig az 1%-os tartósságú vízállásoknak (6000 m3/s) felel meg.

A víziét jellemzői közül a hajózás szempontjából legfontosabb a vízmélység. A természetes víziét kritikus helyei a gázlók. A kisvízi folyószabályozás legfontosabb feladata a rossz gázlók megszüntetése, és a gázlókban a szükséges vízmélység és szélesség biztosítása. Valamely folyószakaszra a pillanatnyilag legsekélyebb én. csúcsgázló mélysége a mértékadó. A folyószakasz hajózhatóságát a csúcsgázló mélységviszonyaival lehet jellemezni. A 3.2—1. ábra példaként a Duna egyik csúcsgázlójára vonatkozó feldolgozást mutatja.

3.2—1. ábra. A Duna Gönyü feletti gázlós szakaszának csúcsgázlóján mért mélységeknek az 1921—59. évi időszakra vonatkozó átlagos tartóssága és gyakorisága, valamint az 1000 tonnás uszály kihasználási lehetősége a teherbírás °/0-ában, a hajóút mélységének függvényében

Az egyes évek és az egyes szakaszok gázlóviszonyainak összehasonlítására, a hajóút jellemzésére a következő mutatókat javasolja Horváth S.

45