Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
Nagy gondot kell fordítani a műtárgy alatti és melletti szivárgások vizsgálatára is. Ezt a kérdést itt nem részletezzük, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ezen a téren elkövetett hiba súlyosan megbosszulja magát. A 4.4—180. ábra az 1956. évi dunai árvízkor tönkrement tassi vízerőtelepet mutatja. A vízerőtelep tönkremenetelét rövid szivárgási út miatt bekövetkezett hidraulikus talaj törés okozta. A stabilitási vizsgálatok másik fontos célja a várható süllyedések meghatározása. A vízerőtelep szempontjából elsősorban nem a süllyedés nagysága, hanem a süllyedéskülönbség — az elferdülés — mértéke lényeges. Nagymértékű elferdtiléskor ugyanis a csatlakozó műtárgyak között kiképzett osztóhézagok szétnyílhatnak, ami a vízzárást veszélyezteti. A. géptengely elferdülése pedig a csapágyak egyenlőtlen kopását okozhatja. Ha a számítások a várható elferdülésre a megengedhetőnél nagyobb értékeket adnak, meg kell változtatni a vizsgált műtárgy súlyelosztását takaréküregek kialakításával vagy ráfalazásokkal. A megépült műtárgy süllyedését folyamatosan észlelni kell. Ebből a célból magassági fixpontokat kell elhelyezni. A tiszalöki vízerőtelep várható süllyedését Kézdi A. határozta meg. A műtárgy megépítése után a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által végzett mérések a számítás helyességét igazolták. Semmiféle rendellenes, a megengedett mértéket meghaladó elmozdulás nem következett be (4.4—181 ábra). 4.4—181. ábra. A tiszalöki vízerőtelep süllyedése 22 Vízfolyások III. (44 324) 337
