Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

kiépítési értékek, akkor is elsősorban helyi okok miatt (pl. az Elszászi Nagycsatornán Ottmarsheim, Fessenheim, Vogelgrün) vagy természet- védelmi okokból (pl. Rheinau).

A kiépítés mértéke az energiaigények rohamos emelkedésével állandóan növekvő tendenciát mutat a tározás nélküli vízerőművekben is.

A vízerőművek csúcsüzeme további lehetőséget biztosít a kiépítési vízhozam növelésére.

A 4.4—173. ábra a rajnai vízerőművek kiépítési mértékének változását mutatja az idő függvényében.

A kiépítés mértéke a kiépítési vízhozamnak napokban vagy százalékban kifejezett tartóssága, vagy valamely jellemző vízhozamhoz viszonyított értéke. Ez utóbbit kiépítési modulusnak is szokás nevezni.

A kiépítési modulust rendszerint a kiépítési vízhozam (Qt) és a közepes vízhozam (Qk) viszonyaként adják meg:

A kiépítési modulus értéke 1 és 3 között mozog. Az újabb rajnai vízerőműveknél 1,20 -5- 1,30, a Mosel-vízerőműveknél egységesen 1,26, Jugoszláviában 1,50 körüli érték, Franciaországban egyes esetekben a 3,5-et

80 70 60 S0 40 30 '20 10 0’

4.4—174. ábra. Az évi költségkülönbség változása a gépszám és a maximális duzzasztási szint függvényében (nagymarosi vízerőmű)

330