Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

szükséges. Végső fokon a szívócsatornának az alapozás szempontjából mértékadó legmélyebb pontja lényegesen magasabbra adódik, mint a függőleges tengelyű Kaplan-turbinánál. A 10 m-nél kisebb eséseknél rendszerint nem is a kavitáció szabja meg a magassági elhelyezést, hanem a szívócsatoma kilépési szelvénye fölött szükséges alvízi vízborítás. Előnyös az is, hogy a függőleges tengelyű járókerék állandóan az adott zónában van, a csőturbina lapátjai viszont fordulatonként egyszer kerülnek

4.4—163. ábra. Az alapozási mélység alakulása függőleges tengelyű Kaplan-, ill.

csőturbinánál

a felső, veszélyesebb szintre (4.4—163. ábra). Az ábra jelöléseivel (az

1. jelű index a Kaplan-, a 2. jelű a csőturbinára vonatkozik):

a statikus szívómagasság

Kaplan-turbinánál: H1, = 10— oxH, o2 > alf ezért H1S > H2S,

csőturbinánál: H2S =10 — o2H,

a szívócsatorna mélysége a járókerék alatt:

mi — 2,2 Dx és m2 « 1,4 D2, Dx > D2; a szívócsatorna legmélyebb pontja az alvízszint alatt:

Kaplan-turbinánál: Mx = mx — Hxs — 2,2 Dt — (10 — axH),

csőturbinánál: Mo = m2 — H2~ = 1,4 D2 — (10 — a2H).

Mi >M2.

6. A csőturbinás vízerőmű építési és üzembe helyezési ideje rövidebb, mint a hagyományos vízerőműé.

Ez az előzőeknek természetes következménye. A kisebb méretek és a kisebb anyagfelhasználás, a nagyfokú előregyártás, a szerelési idő je320