Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

Vázlattervek készítésekor a fő méreteket a járókerékátmérő (D3) függvényében tapasztalati adatok alapján határozhatjuk meg.

Láttuk, hogy a specifikus fordulatszám képlete segítségével kiszámíthatjuk a tényleges fordulatszámot:

4

HÍW

n=n* 7T'

A tervezéskor az elérhető legnagyobb fordulatszámra törekszünk, ezért a képletbe a megengedhető legnagyobb ns értéket helyettesítjük. Ez az esés függvénye.

Az n fordulatszám ismeretében a járókerék átmérőjének közelítő értéke a

D3 = a

[m]

összefüggésből számítható, ahol

a = 4,57 (Finniecome szerint),

Q a turbina nyelőképessége (a kiépítési vízhozamnak egy turbinára jutó hányada) [m3/s],

A D!3 ismeretében a vízerőtelep vízfolyás irányú fő metszetének és alaprajzának fő méretei a 4.4—144. ábra szerint vehetők fel.

A részlettervezés számára az így meghatározott méretek nem fogadhatók el. Ehhez részletes számításokat kell elvégezni, és az így kialakított elrendezést kisminta-kísérlettel ellenőrizni kell.

4.468 Vízerőteleppel egyesített árapasztó

A vízerőtelep blokkja lehetőséget nyújt arra, hogy az üzemi csatornákon (előcsatorna, csigaház, szívócsatoma) kívül ún. árapasztó csatornákat is létesítsünk.

Az árapasztó csatornák három célra használhatók fel: esésnövelés, árapasztás, hirtelen záráskor a víz levezetése.

Az esésnövelés lényege az, hogy a kiépítési vízhozamon felüli, a turbinákon át nem folyó vízhozamok energiájának egy részét hasznosítani lehet azáltal, hogy a vizet valamilyen módon a turbinákon kifolyó, energiáját már elvesztett vízhez vezetve, azzal keveredik, s ott a nyomást csökkenti. Ily módon a teljesítmények megnőnek anélkül, hogy külön turbinát kellene beépíteni.

303