Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

A szivárgóárkok a csatornából kiszivárgó vizeket gyűjtik össze, és vagy az alvízcsatornába, vagy pedig a talajvíztápláló árkokba vezetik. Tökéletes szigetelés esetében szivárgóárkok nem szükségesek.

A talajvíztápláló árkok feladata, hogy a mélyen fekvő alvízcsatorna leszívó hatását ellensúlyozzák. A táplálóárkokba a felvízcsatornából (esetleg a szivárgóárkokból) vizet vezetnek. Ezt a vizet a táplálóárkok mentén elhelyezett kutak segítségével a talajba táplálják. Az így kialakuló vízfüggöny megakadályozza, hogy a talajvíz szintje túlzottan lesüllyedjen.

Szivárgó rendszer kialakítására jó példa a Donzére—Mondragon üzem- vízcsatornás vízerőmű (Rhőne-folyó, Franciaország), ahol már másfél évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre a szivárgó rendszer működésére. Megállapítható, hogy ez a megoldás bevált, és megfelelő fenntartás mellett meg tudja akadályozni a talajvízszint kedvezőtlen alakulását.

A Donzére—Mondragon-vízerőmű üzemvízcsatornája 28 km hosszú, ebből 17 km a felvíz- és 11 km az alvízcsatorna (4.4—89. ábra). Az üzemvízcsatorna keresztszelvényeinek kialakítását a 4.4—90. ábrán láthatjuk.

A felvízcsatornából átszivárgó vizek összegyűjtésére mindkét parton szivárgóárkokat létesítettek.

. , ,, , tiiltfo MO swargoarok r

felvhcsatorno

145,10 8,00

mox.13,00

hullámved

83,30 ____'

a

lviicsatorna

126,30.

rnjém mUa

hullámvéd

58,70

4.4—90. ábra. A Donzére—Mondragon-vízerőmű üzemvízcsatornájának

keresztszelvényei

Az alvízcsatomának a talajvízre gyakorolt leszívó hatását először vízzáró függöny, ill. szádfal létesítésével szándékoztak csökkenteni. Ezek drágának bizonyultak, és vízzárásuk sem kielégítő. A választott megoldás szerint a talajba vizet kell betáplálni, és az így létesített vízfüggönnyel kell megakadályozni a talajvíz beáramlását a csatornába s ezzel a talajvízszint káros lesüllyedését. Ebből a célból az alvízcsatorna mindkét oldalán — a jobb parton 6,5 km, a bal parton 5 km hosszú — táplálóárkot építettek. A jobb parton a táplálóárok a felvízi szivárgóárok folytatásaképpen épült, s így a felvízcsatornán átszivárgott víz ide folyt le. Később a fel vízcsatorna kolmatációja miatt a táplálóvizet közvetlenül a felvízcsatornából vették. A bal parti táplálócsatornát a hajózsilip felső öblözetéből látták el vízzel. A táplálócsatornák mentén kb. 50 m-enként táplálókütakat mélyítettek a vízáteresztő rétegbe. A kutak átmérője 0,56 m, legnagyobb mélységük 20 m (4.4—91. ábra). Összesen 233 kutat mélyítettek, amelyek együttesen 8,5 m3/s vizet táplálnak a talajba.

252