Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
A) TÖMÍTÉSEK Tömítésen értjük a mederanyag szerkezetének tömörítéssel, a szemcseösszetétel megváltoztatásával, vagy vegyszerek hozzáadásával való megváltoztatását a szivárgási tényező csökkentése érdekében. Nagyon változatos megoldásokkal kísérleteztek, amelyek közül a gyakorlatban eredményesen alkalmazott tömítési módok a következők: 1. talajcsere, 2. talaj tömörítés, 3. mesterséges iszapolás (kolmatáció), 4. talajbeton, 5. mesterséges szikesítés, 6. olajozás, 7. bitumenes talajstabilizáció. A talajcsere gazdaságosan és eredményesen alkalmazható, ha a közelben megfelelő szemcseöszetételű anyag található. A vízzáró réteget 15 30 cm vastagságban terítik a rézsűkre és a fenékre, tömörítik, és az elmosástól durvább fedőréteggel védik. A talajtömörítés kötött vagy kötöttebb jellegű talajok esetében lehetséges A tömörítést juhlábhengerrel végzik. A makrohézagok számának és mértékének csökkenése jelentékeny mértékben növeli a talaj vízzáró képességét Mindamellett a talajnak ez az állapota nem tartós, mert a fagyhatás és a többszöri kiszáradás a talaj szerkezetének megbontását okozzák. Mesterséges iszapolásnak (kolmatáció) nevezzük azt az eljárást, amikor az üzemvíz hordaléktartalmát finom szemcséjű anyag (agyag, iszap) bevezetésével dúsítjuk. Ez a módszer olcsó és hatásos. Feltétele, hogy a kolmatálandó csatorna, ill. töltésanyag ne legyen túl durva szemcsézetű, és hogy a csatorna közelében finom szemcséjű talaj legyen. Ezt célszerűen vízágyúval lehet megbontani és azután a csatornába vezetni. A talajbeton portlandcement és természetes talaj keverékéből áll. A keverési arány a talaj minőségétől függően 1 : 6 és 1 :16 között változik. A homokos talajok kevesebb, az agyagosak több cementet igényelnek. Alkalmazása nem célszerű, ha a talaj agyagtartalma több 35%-nál. A rétegvastagság 10-1-15 cm. A talajbeton elnevezést más talaj keverékekre is alkalmazzák. A mesterséges szikesítés alkalmazása a természetes szikes talajok nagy vízzáróságára szerzett tapasztalatokra támaszkodik. A szikesítést konyhasóval vagy szódával végzik úgy, hogy a fellazított talajra öntözőrózsával egyenletesen juttatják az oldatot. A szükséges NaCl mennyisége 10 cm vastag réteg kiképzéséhez 3 -y- 5 kg/m2 (Pikalor. Szoknlovszkij). A szikesítés élettartama mintegy 10 év. Ha a szivárgási veszteség megnő, a szikesítést meg kell ismételni. Ekkor már kevesebb só is elegendő. Üjabban nátriumsók helyett mész adagolásával jobb eredményeket értek el (Szepesi K.). A mesterséges szikesítés olcsó, kivitele egyszerű. Az olajozáshoz 4 15 kg/m2 olajat használnak fel. Az olajat öntözéssel juttatják a talajra. Az olajozás vízzáró hatása sem tartós, ezért időnként meg kell ismételni. A bitumenes talajstabilizáció abból áll, hogy a talajt 2-^-3 kg/m2 meny nyiségű bitumennel kezelik. Kevésbé kötött talajokat célszerű 5 10% bitumenemulzióval átkeverni és azután tömöríteni. 244
