Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
Az egységes vízerőtelep tárgyalása során láthattuk, hogy annak számottevő hátrányai vannak, amelyeket különböző intézkedésekkel csökkenteni igyekeznek, és az ebben az irányban folyó sokoldalú munkának jelentős eredményei is mutatkoztak. A kutatók a tökéletesítésnek szinte minden lehetőségét kiaknázták. Új utakat voltak kénytelenek tehát keresni, hogy egy egészen új általános elrendezés kialakításával a legfontosabb bajokon segíthessenek. Az új út keresésének egyik iránya H. Lau ff er tői származik, aki a vízerőtelep megosztását javasolta, és aki H. Grengg-gél elkészítette az első pillérekre megosztott erőtelep tervét a drávai Lavamünd-vízerőmű részére (4.4—40. ábra). A pillérekre megosztott vízerőtelep gépegységei egymástól szétválasztva a duzzasztómű pilléreibe épülnek be, éspedig pillérenként egy vagy két gépegység. Ilyen elrendezés esetén tehát külön erőtelepről nem is lehet beszélni. A tervezőket elsősorban az a szándék vezette, hogy olyan elrendezést alakítsanak ki, ahol a turbinákra való rááramlási viszonyok kedvezőbbek, mint az egységes, öblözetbe épített vízerőtelepnél (4.4—41. ábra). Különösen viszonylag nagy kiépítési vízhozam és egyúttal kis esés esetében a hosszú erőtelep miatt szinte lehetetlen kedvező áramlási viszonyokat létrehozni az öbölben. A megosztott erőtelepnél nemcsak csökken az irányváltozások okozta veszteség, hanem lényegesen rövidebb lesz az erőmű teljes hossza is. b) Pillérekre megosztott vízerőtelep 4.4—41. ábra. A pillérekre megosztott vízerőmű áramlási viszonyai 215
