Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

összefüggés alapján számítható esést tüntetjük fel, a függőleges tengelyen pedig az egyes eséseknek megfelelő és az alábbi összefüggés segítségével számítható víznyeléseket:

Q = Qu VE D2.

Az így nyert Q — H mezőben ábrázolt kagylódiagram segítségével a pillanatnyi töltésnek (Q,) és esésnek (H,) megfelelő turbinahatásfokot (rjtí) interpolálással közvetlenül meghatározhatjuk (4.4—21. ábra).

a-a1viHD2

A hatásfok értékét nem szokták átszámítani, és a kagylódiagramban a kismintával mért értékeket szokták megadni, megjelölve a kismintaturbina járókerék-átmérőjét. A nagyméretű kivitel hatásfoka a nagyobb Reynolds-szám és a nedvesített felületek kisebb viszonylagos érdessége miatt nagyobb lesz. A várható, megnövekedett hatásfok értékének kiszámítására több képlet ismeretes, ezek közül a szovjet szakirodalom által is ismertetett a következő:

1

V = (i — m)

Dm

D

ahol »/m a kisminta hatásfoka (a kagylódiagramból leolvasható), Dm a kisminta-járókerék átmérője, rj a kivitel várható hatásfoka,

D a kivitel járókerék-átmérője, a — 4 -t- 5.

200

4.4—21. ábra