Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.3 A tenger energiájának hasznosítása

ben, Angliában a Severn folyó torkolatában, a Szovjetunióban a Fehértenger partján a Mesen-öbölben és a kínai partokon. Ezeken a helyeken az árapály-ingadozás 8 -f-15 m. de a kanadai Fundy-öbölben egyes helyeken eléri a 17 m-t, sőt szökőárkor a 21 m-t is. A Földközi-tenger partjain az árapály csak 10 cm.

A Föld legalább 3 m-t elérő árapályának helyeit a 4.3—1. ábra tünteti fel.

4.3—1. ábra

Az árapály által mozgatott víztömegek súrlódása révén hatalmas energiamennyiségek mennek veszendőbe. Jeffrey az árapály súrlódási veszteségeit a Földön 1100 millió kW-ra becsüli.

Az árapályenergia gazdaságos kihasználása ott lehetséges, ahol a vízszint ingadozása legalább 3 m,

folyótorkolat vagy tengeröböl van medence létesítésére, a lezárás helye nem túl széles, és nem túl mély, az alapozás számára megfelelő altalaj (szikla) van.

Az árapály-erőművek működése azon alapszik, hogy a tenger valamelyik öblét elzárják. Így belső medence keletkezik. A zárógátba vízerőtelepet és zsilipeket építenek. A dagály feltölti a medencét, amelyből apálykor a víz visszafolyik a tengerbe. Az elrendezés és az üzem szerint az árapály-erőművek alábbi típusai különböztethetők meg:

1. Egymedencés árapály-erőmű:

a) csak apálykor működő (a medence kiürül),

b) csak dagálykor működő (a medence megtelik), ej apálynál és dagálynál is működő.

174