Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.2 A vízerőművek osztályozása
t: \ _ 4.25 OSZTÁLYOZÁS A HASZNOS ESÉS NAGYSÁGA SZERINT A vízerőművek általános elrendezése, az egyes részek szerkezeti kialakítása, berendezésük és más jellemzőik elsősorban az esés szerint alakulnak. A tervezőmérnök szempontjából ez a leglényegesebb osztályozás. A vízerőmű 1. kisesésű, ha H <C 15 m, 2. közepes esésű, ha 15 < H < 50 m és 3. nagyesésű, ha H > 50 m. A megadott határértékek csak tájékoztató jellegűek, és nem jelentenek éles elkülönítést. A 15 m-nél nagyobb esésű vízerőmű is lehet jellegzetesen kisesésű, és az 50 rri-t meghaladó esésű vízerőmű nem feltétlenül nagyesésü. A vízerőmű jellegének megállapításához a vízerőmű minden jellemző tulajdonságát számba kell venni. így a kisesésű vízerőműveket általában a következők jellemzik: a) a vízfolyás síkvidéki szakaszán rendszerint laza üledékes talajon létesül; b) a medret duzzasztóművel zárják el; c) viszonylag nagy vízhozamot hasznosít; d) szárnylapátos, esetleg Francis- turbinával van felszerelve; e) csak kismértékű tározással kapcsolatos, ezért az energiatermelés ingadozó vagy szakaszos. f) a termelési önköltség viszonylag nagy, mert a költségek elsősorban a hasznosított vízhozamtól függenek (a P = 9.8 Q H szorzatban azonos teljesítményhez a kisesésű vízerőműben nagyobb Q vízhozam tartozik, mint a nagyesésű vízerőműben). A nagyesésű vízerőmű: a) a vízfolyás hegyvidéki szakaszán, rendszerint szilárd kőzeten épül; b) völgyzárógáttal vagy alacsony fix-, esetleg vegyes gáttal végzik a duzzasztást; c) viszonylag kis vízhozamot hasz-H|{2—2. ábra. A vízerőtelepek nősít; Hl szerinti típusai 169
