Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata
szűk völgyben halad, és a Duna medrét néhány méter vastag hordalékréteg alatt andezit szikla alkotja. A vízerőmű a vízlépcsőből és azokból a védelmi létesítményekből áll, melyek a duzzasztás következtében fellépő káros hatásokat küszöbölik ki. A vízlépcső helyszínrajzi elrendezését a 4.1—22. ábra mutatja. A duzzasztómű kilencnyílású. A 24 m széles nyílásokat kettős szegmensgát zárja el. A duzzasztási szint a vízhozamoknak megfelelően változik. A vízerőtelep — az áramlási követelményeknek megfelelően — két részre van osztva. Az egyikbe 6 db, a másikba 4 db gépegységet terveztek. A kiépítési vízhozam 3250 m3/s. A max. esés 9,4 m. A beépített teljesítmény 175 MW, az évi átlagos energiatermelés 1,0 milliárd kWh. A hajózás céljaira a bal part mellé két 34 m széles, 260 m hosszú, 4,5 m legkisebb mélységgel rendelkező hajózsilipet terveztek. A tervezést kiterjedt kutatások, feltárások, kisminta- és helyszíni kísérletek előzték meg. A magyar és csehszlovák kutatóknak és tervezőknek számos nehéz műszaki problémát kellett megoldaniuk. Ezek közül is különösen jelentős feladatok voltak: a nagymarosi vízerőmű több mint 100 km-re kiható duzzasztása következtében várható szivárgások elleni védekezés műszaki és gazdasági szempontból legmegfelelőbb megoldása, az üzemvízcsatornás vízerőmű csúcsüzeme által kialakuló nem permanens vízmozgás hidraulikai vizsgálata és hatásának felmérése. n 163 4.1—22. ábra. A nagymarosi vízerőmű helyszínrajza
