Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata
A folyószakasz mintegy 5,4 milliárd kWh-t kitevő vízerőkész- letének hasznosítására tervezett vízerőművek közül a legjelentősebb és a legjobban előkészített a határszakaszon létesítendő magyar— csehszlovák közöt dunai vízerőmű- rendszer. A rendszer két különálló, de egymással szorosan együttműködő vízerőműből — a nagymarosi és a felsődunai vízerőműből — áll. Felfelé közvetlenül csatlakozik a csehszlovák—osztrák közös folyószakaszon tervezett wolfstahl—bra- sitlavai vízerőműhöz, s így folyamatossá teszi a Duna csatornázását, lefelé pedig az adonyi vízlépcsőhöz, s ezzel szorosan beilleszkedik a magyar Duna-szakasz vízerő- hasznosítási kerettervébe. A két állam tervezőirodái számos változatot vizsgáltak meg. Ezek közül a legrészletesebben a következőkben ismertetett változatot dolgozták ki. Ebben a munkában szovjet szakértők is részt vettek. A terv szerint a vízerőmű-rendszer a nagymarosi folyami és a felső-dunai üzemvízcsatornás vízerőműből áll. Részletesen vizsgáltak azonban olyan változatot is, amelyben a felső-dunai vízerőmű is folyami elrendezésű. Minthogy a tervezés még tart. az ismertetett adatokban változások lehetségesek. A vízerőmű-rendszer helyszínrajzát a 4.1—20. ábra, hossz-szelvényét a 4.1—21. ábra mutatja. A felső-dunai és a nagymarosi vízerőművek együttműködő rendszert alkotnak. Az üzemvízcsatornás vízerőmű napi tározója csúcsenergia termelését teszi lehetővé, s az emiatt napközben erősen változó vízhozamok kártétel nélküli továbbvezetését — mint alsó kiegyenlítő tározó — a nagymarosi vízerőmű felvízi bögéje biztosítja. A felső-dunai üzemvízcsatornás vízerőmű a következő fő részekből áll: 4.1—19. ábra. A Duna hossz-szelvénye a tervezett vízerőművekkel 159
