Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata

4. Vízerő-hasznosítás

4.1 A VlZERÖ-HASZNOSlTÁS FELADATA

A vízerő-hasznosítás feladata a vízben rejlő potenciális — helyzeti — energia hasznosítása.

A vízben felhalmozódó helyzeti energia forrása a Nap. A napsugárzás tartja fenn a természetben a hidrológiai körfolyamatot, amelynek során a Föld felszínéről, különösen a melegégövi tengerekből, nagy mennyiségű víz párolog el, és emelkedik a magasba, miközben helyzeti energiát nyer. A páradús levegő a magasban lehűl, a víz kicsapódik, és lehull a Földre. Helyzeti energiáját ezzel ismét elveszti: részint a lehulláskor, részint a Földön. A felszínre jutó csapadékvíz egy része beszivárog a talajba, másik része pedig patakká, folyóvá, folyammá egyesülve jut vissza a tengerbe, hogy onnan folytassa körforgását (4.1—1. ábra).

A víz tehát soha ki nem merülő, mindig megújuló energiaforrás.

A vízgazdálkodás rendjében a vízerő-hasznosítást az ipari jellegű víz- hasznosítások közé soroljuk, ami az energiatermelés során a vizet felhasználja, de el nem fogyasztja, sőt minőségében sem változtatja meg. A vízerő-hasznosítás lehetséges önállóan és más vízhasznosítással összekapcsolva, komplex módon.

Az energiagazdálkodásban az erőműtípusokat a feldolgozott természetes energiahordozók szerint csoportosítják. A természetben található energiahordozókat két fő csoportba sorolhatjuk be:

1. A hasznosítás során elfogyó energiahordozók:

aj a tüzelőanyagok (kőszén, barnaszén, lignit, tőzeg, fa, nyersolaj, éghető természetes gázok),

b) a természetes gőzök és nem éghető gázok,

ej az atmoszféra kis hőfokú energiaforrásai (hőforrások, tengervízrétegek hőfokkülönbsége),

d) a hasadó anyagok.

2. A megújuló energiakészletek: aj a nap sugárzási energiája,

bj a szél (természetes mozgású levegő) energiája, ej a vízfolyások és a tenger energiája.

9 Vízfolyások III. (44 324)

129