Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
17. A tassi vízlépcső
sét. Ennek a feladata az, hogy a Dunaágban az árhullám levonulása után ismét biztosítsa az állandó üzemvízszintet. A zárógát magját íves vonalazással, 2 m koronaszélességgel a műtárgyaktól északra építették meg. Az 1 : 1 rézsűjű terméskő zárógát-magot a jobb vízzárás érdekében 1 : 3 rézsűjű homokos kavics és földterítéssel látták el. A 100,50 m A. f. magassággal kiépített 4,0 m koronaszélességű zárógáthoz kereken 14 000 m3 terméskövet és 15 000 m3 homokos kavicsot használtak fel. A munkával április 30-ára lettek készen. A védelmi munkákkal párhuzamosan intézkedések történtek a vízerőtelep gépeinek megmentésére is. A vízerőtelep helyreállításával kapcsolatban a VIZITERV két változatot vizsgált meg. a) A gépház lesüllyesztése a teherbíró talajig, b) a gépház felemelése az eredeti szintre. A VIZITERV összehasonlítást tett a helyreállítás, és egy azonos teljesítményű új vízerőmű költsége között is. Az összehasonlítás során kiderült, hogy az új vízerőmű költsége alig kerül többe, mint a helyreállítás költsége. Ez a csekély különbség nem indokolja azt, hogy vállalják a helyreállítással járó pénzügyi és műszaki kockázatot. A helyreállítás ellen szól az a tény is, hogy új vízerőtelep esetén, a kiépítési vízhozam megemelése révén, a teljesítményt jelentősen növelni lehet. Mint ismeretes a Soroksári-Dunaágra épített két vízerőmű egymás energiatermelését kiegészíti, egymással kooperáló erőmű-párt alkot. Ilyen esetben feltétlenül kívánatos, hogy a két erőtelep teljesítménye közel azonos legyen. A helyreállítás esetén ez a jelleg elmarad, mert a Kvassay-vízerőmű kiépítési vízhozama 50 m 3/s, szemben a tassi 30 m3/s-mal. A két erőmű együttes legkisebb teljesítménye 670 kW, együttes legnagyobb teljesítménye pedig 1600 kW. Ha azonban a tassi vízerőművet újjáépítik és kiépítési vízhozamul ugyancsak 50 m3/s-ot választanak, akkor a két vízerőtelep együttes legkisebb teljesítménye 1200 kW, legnagyobb teljesítménye pedig 1700 kW lesz, tehát az együttes teljesítmények ingadozása lényegesen kisebb. Azonos kiépítési vízhozamú erőmű-pár esetében a Duna feliszapolódását megakadályozó kotrási költségek egyformán terhelik mind a két erőmű energiatermelését. Ha azonban a tassi vízerőművet eredeti formájában állítanák helyre, akkor a Dunán egyszeresen hasznosított vízmennyiségek is átfolynak, amelyeket természetesen így a kotrási költségek jobban terhelnek. Az eddigiekben rövidesen vázolt érvek alapján az a vélemény alakult ki, hogy a tönkrement erőtelepet ezen a helyen sem műszaki, sem gazdasági szempontból nem célszerű helyreállítani. Az új erőtelep elhelyezésére a VÍZITERV több változatot megvizsgált, de a kérdésben még nem döntöttek. Irodalom A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építése és a Soroksári-Dunaág rendezésének munkálatai. A Kikötőügyek Kormánybiztossága, Budapest, 1927. Ditróy: Tassi vízerőművek (kézirat). Ihrig: Az 1956. évi dunai jeges árvíz. Vízügyi Közlemények. Budapest, 1956. 4. sz. Kerteli: A tassi vízerőmű újjáépítésének műszaki-gazdasági kérdései. Mélyépítéstudományi Szemle, Budapest, 1957. 11—12. sz. Kertai: A Kvassay-vízerőmű. Mélyépítéstudományi Szemle. Budapest, 1959. 6. sz. Lampl—Mosonyi: Vízépítési munkálataink fejlődése, Vízügyi Közlemények, Budapest, 1954. 4. sz. Szászhelyi: Az 1956. évi dunai jeges árvízről. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1956. 3. sz. Szászhelyi—Varsa: A Duna 1956. évi márciusi árvize utáni vízépítési feladatok. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1956. 4. sz. 216
