Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
2. A tiszavasvári vízbeeresztő hajózsilip
34. ábra. A tiszavasvári vízbeeresztő hajózsilip felső fője és kamrája az alső főről nézve ben, másrészt elősegíti a körülfutó csatornák töltővizének bevezetését a kamra egyenes szakaszába. A kamra további három része egyenkint 21,4 m hosszú, 12,6 m belső szélességű és 7,3 m magasságú, felül nyitott U keresztszelvényű vasbeton építmény. A kamraszakaszok alaplemezét rugalmas lemezként méretezték. Vastagságuk 1,8 m. Az ötödik — 8,34 m hosszú — kamraszakasz az alsó fő előfeneke. Fokozatosan kiszélesítve, az alsó főt megkerülő csatornákba való vízbevezetést is biztosítja. A hajókamra hasznos alapterülete 85,0 m x 12,0 m. Magassága 96,50 m A. f.-i és a 89,20 m A. f.-i szintek között 7,3 m. A hajózsilip kamrája azért készült viszonylag rövid, különálló szakaszokból, hogy a kamra alatti homoklisztes-iszapos altalajban várható egyenlőtlen süllyedéseket a beépített dilatációs szerkezetek révén, törés nélkül követhesse. A hajókamrát a hajózás érdekében kikötőbakokkal, kikötőhorgokkal, ütközőfákkal és vaslétrákkal látták el. A hajózsilip kamráját az alsó főről nézve a 34. ábra, a felső főről nézve pedig a 35. ábra mutatja. Az alsó fő 18,2 m hosszú, 21,00 m széles és 9,8 m magas vasbeton építmény, amelynek alapja a 86,7 m A. f.-i, teteje pedig a 96,5 m A. f.-i szinten van (36. ábra). Az alsó fő alapját köröskörül 6,00 m mélyre levert Larssen-vasszádfal veszi körül, amelyet az alap alá 4,5 m mélyre vertek le. Az alsó fő kétoldalt szárnyfallal, ill. szög-támfallal köt be a talajba. 68
