Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)

2. A tiszavasvári vízbeeresztő hajózsilip

31. ábra. A tiszavasvári vízbeeresztő hajózsilip felső fője az emelőkapuval, az alvíz felől nézve. Az emelőkapu felett, középen van a betétgerenda-raktár, e felett a betétgerendák elhelyezésére szolgáló híddaru. A betétgerenda-raktártól jobbra és balra van 4 db üvegezett homlokzatú gépkamra, a széleken pedig az ellensúly-tornyok és a lépcsőházak láthatók

tésre szolgáló 1,7 m x 2,0 m keresztszelvényű körülfutó csatornák is épültek. Ezeknek küszöbmagassága

89,5 m A. f. A vízlépcsőtől függően, összesen kb. 25—30 m3/s víz beeresztésére alkalmasak.

A felső fő 12,3 m hosszú, 20,6 m széles és 23,7 m magas vasbeton építmény, amelynek alapja a 83,6 m A. f.-i szinten, teteje a 107,3 m A. f.-i szinten van (31. ábra).

A felső főbe Burckhardt-rendszerű energiatörő került beépítésre, amely a gyakorlatban jól bevált. A felső fő alapjait Larssen-vasszádfal veszi körül, amely az alap alá 9,4 m mélyre, a 74,2 m A. f.-i szintig van leverve. A vas-szádfalat 14,0 m hosszú Larssen-pallóból építették. A felső fő mind a két oldalán, a felső szélén 3,0—3,0 m-rel, az alsó szélén 4,0—4,0 m-rel túlnyúló szárnyfalakkal köt be a talajba. Ezen felül a szivárgó víz útjának meghosszabbítására kétoldalt 7,9—7.9 m széles Larssen-szárnyfal is készült a 78,50 m A. f. és 92,50 m A. f. szintek között.

A felső fő előtt, 16,0 m hosszú vasbeton előfenék van két részből megépítve a földtöltések lezárására szolgáló oldalfalakkal és a körülfutócsatornák beeresztő csatornájával.

A felső fő két részletben épült. Először a 99,5 m A. f.-i szint alatti rész épült meg 1954 tavaszára, hogy azon keresztül a kívánt öntözővízszolgáltatást körülfutó csatornák segítségével biztosíthassák. Később a felső fő magasépítményi része készült el az emelőkapuval és az azt mozgató gépi és elektromos beren66