Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
2. A tiszavasvári vízbeeresztő hajózsilip
27. ábra. A tiszavasvári vízbeeresztő-hajózsilip felső fője a felvfz felől nézve. A háttérben a Keleti Főcsatorna egyik két- csuklós, vasbeton közúti ívhídja látható A mű rendeltetése és általános elrendezése A tiszavasvári vízbeeresztő- és hajózsilip (röviden: hajózsilip) Tiszavasvári község határában, a Keleti Főcsatorna 4 + 699.1—-4+811,2 km szelvényei között, tehát a Tiszától 4,7 km-re, az öntözővíz beeresztése és a hajózás biztosítása érdekében épült (27. és 28. ábra). A Keleti Főcsatorna tiszai torkolatára eredetileg tervezett vízlépcső (hajózsilip és vízbeeresztő zsilip) és a Keleti Főcsatornán a Nyugati Főcsatorna kiágazása alatt Tiszavasvárinál szükséges zsilip helyett Tiszavasvárinál épült meg a műtárgy, amely egyrészt 35 m3/s öntözővíz beeresztésére, másrészt 1000 t-s uszályok átzsilipelésére alkalmas, de ezen kívül betölti a Keleti Főcsatorna árvízkapujának szerepét is. A hajózsilip feletti főcsatorna-szakaszba a Tiszának Tiszalöknél felduzzasztott vize és árvizei szabadon bejátszanak. Ezen a szakaszon a főcsatorna 60 m3/s víz vezetésére alkalmas szelvénnyel épült és töltései egyúttal árvédelmi gátak is. A hajózsilip alatt a Keleti Főcsatorna már csak 35 m3/s öntözővizet szállít. A hajózsilip felett kiágazó Nyugati Főcsatorna 25 m3/s vízhozam vezetésére épült (29. ábra). Tiszavasvárinál feltétlenül kellett vízbeeresztő- és hajózsilipet építeni, mert a hajózsilip felett kiágazó Nyugati Főcsatorna tervezett üzemi vízszintje magasabb, mint a Keleti Főcsatornáé. A tiszavasvári hajózsilipet vízbeeresztésre és az árvizek visszatartására alkalmas felső fővel képezték ki. A Keleti Főcsatornán szükséges két műtárgyat így újszerű megoldással, egy műtárgyba egyesítve lehetett megépíteni. 64
