Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
két oldalán és a hajózsilip tengelyében lefektetett pályán mozogtak, így az építkezés minden szakaszában hasznosíthatók voltak (25. ábra). A beton félig automatizált betongyárban készült. Itt 4 db 750 1-es betonkeverőt állítottak fel, amelyek közül kettő volt folyamatosan üzemben, hogy a szükséges 400 m3 beton napi 20 órás üzemmel elkészíthető legyen, a másik két keverő tartalékul szolgált. Két keverőhöz 4—4 kavicsadagoló tölcsért építettek, még pedig két tölcsérbe tiszakavics, a másik kettőbe Z 15/25-ös és Z 25/40-es zúzottkő került. Az adagoló tölcsérekből az anyag automatikusan pontosan mérlegelve — az előírt súlyban -— hullott egy, a tölcsérek alatt síneken járó gyűjtőkocsiba, amely egy-egy keverék anyagát összegyűjtve, azt a keverőgép dobjába adagolta. A betongyárat az alapgödör nyugati (alvízi)rézsűjében a műtárgyak súlyvonalában, a kavics és zúzott - kő-depónia közelében fa állványzatra állították fel, így a kész betont a keverőgépek a 88,00 m A. f.-i szintű padkán levő munkavágányon járó platókocsikra állított tartályokba (konténerekbe) üríthették. A konténerek 0,75 m3 űrtartalmú, négyszögkeresztmetszetű, alul nyitható vastartályok voltak. A platókocsikon szállították a betont a daru hatósugarába és a daru emelte aztán a tartályt a betonozás helyére és ott ürítették. A tiszakavics és a kőzúzalék a depúniahelyről külön vágányon, csillékben érkezett a betongyárhoz, a 93,00 m A. f.-i szinten, innen az adalékanyagot transzportőr-szalagokon vitték — a már említett — 98,40 m A. f.-i szintű adagoló tölcsérekbe. A cementet a raktárból a betongyárba külön munkavágányon szállították, amelyet a 99,00 m A. f.-i szinten a magasparthoz simuló faállványra szerelték fel és onnan jutott adagoló tölcséren keresztül a keverőbe. A betonozás megkezdése előtt többszáz kísérleti próbakockát készítettek, különböző szemszerkezetű adalékanyaggal, cementmennyiséggel és vízcement tényezővel, a leggazdaságosabb és legjobb beton- keverék megállapítására. Az alaptestek betonozását nem folytatólagosan, hanem az egyenlőtlen ülepedés veszélye és a zsugorodás miatt kisebb tömbökben, külön-külön, sakktáblaszerűen betonozták. Egy-egy tömb mintegy 100 m3-es volt és ezt kellett folyamatosan bebetonozni. A tömb 25 cm-es rétegekben készült. Egy réteg (12 m3) 75 perc alatt készült, hogy a következő réteg betonozását még a kötés megindulása előtt elvégezhessék. Egy réteg elkészítéséhez 20 konténer-anyag kellett. Egy-egy konténer mozgatása 3,5—4 percig tartott. A munkát folyamatosan végezték. A betonozási munkát 1951 szeptember 5-én kezdték meg, az erőtelep alaplemezénél. 1951-ben 15 500 m3 betont építettek be, 1952-ben 55 000 m3-t, 1953-ban már csak 16 900 m3-t és a többit, 270 m3-t 1954 junius végéig dolgozták be. A vízerőművet mutatja építés közben a 26. ábra. A duzzasztómű vasszerkezetének szerelése A szerelést, a talajvízszint süllyesztés fenntartásának meghosszabbításával a szárazon tartott munkagödörben, az alaplemezen végezték el. A magas partról a duzzasztómű alaplemezéig rendes nyomtávú siklópályát építettek és csőrlővel rendes vasúti kocsikon szállították le az alapgödörbe a vaszerkezet anyagát és a gépészeti alkatrészeket.
