Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
A kapcsolóberendezést a gépterem felvizi oldalán a felső, 100,50 m A. f.-i szintű kezelőfödémen, a gépcsarnok pillérei között helyezték el vasbeton cellákban. A szakaszolók kézi működtetésűek. A távparancsadás a vezérlőteremből történik parancsadó lámpák segítségével. A kapcsolóberendezés celláit teljes magasságban elölről nyitható, domborított vaslemez ajtók zárják le. Ezen kívül mögöttük még dróthálós ajtók is vannak, ezek a vaslemez ajtók kinyitása után eltávolít- hatók. A vaslemez ajtókra szerelték az állásjelző műszerekkel kirakott vaksémát. A védelmi berendezések celláinak ajtói megfelelő nagyságú üvegablak betétekkel készültek. Ezek módot nyújtanak arra, hogy az ajtók kinyitása nélkül a kezelőszemélyzet bizonyos mértékű ellenőrzést végezhessen. A 0,4 kV-os berendezés A 380 V-os segédüzemet tápláló, 1 MVA teljesítőképességű 5,25/0,5 kV-os transzformátorok gépenként a gépfeszültségű sínekről ágaznak le, megszakító közbeiktatása nélkül. A segédüzem tarnszformátorai- nak kapcsolási csoportja Dy5. A transzformátorok közvetlenül földelt csillagpontú 380 V-os hálózatot táplálnak. 17. ábra. A vízerőtelep távvezetéke (Tiszáink) 41
