Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
Bevezetés
BEVEZETÉS Az Építőipari Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítési tanszéke a Magyar Tudományos Akadémia céltámogatásával, kutatási téma keretében, megkezdte Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyainak monografikus feldolgozását. Ennek a munkának az a célja, hogy összegyűjtse és értékelje az ország nagyobb vízépítési műtárgyainak -— duzzasztóművek, hajózsilipek, vízerőtelepek, kikötők, szivattyútelepek, zsilipek, vízellátási és csatornaművek stb. — adatait. Az összegyűjtött adatok közzétételével egyrészt megismerteti a magyarországi vízépítési műtárgyakat, mindenki számára könnyen hozzáférhetővé teszi a legfontosabb adatokat, másrészt segítséget nyújt mindazoknak, akiknek ezekkel a vízépítési műtárgyakkal kapcsolatban valamilyen teendője van. Fenti célkitűzéseknek megfelelően a monográfiák a következőket tartalmazzák: műszaki leírás a főbb adatokkal és kritikai értékeléssel, néhány fontosabb jellemző ábra, fényképek, a tervező, beruházó és építő szervezetek megnevezése, a terveket őrző vállalat megnevezése. A monográfiákat egymás után megjelenő kötetekben tervezzük közzétenni. A most megjelenő első kötet a vízlépcsőket tartalmazza. Ennek keretében ismerteti hazánk 18 jelentősebb vízlépcsőjének műtárgyait: duzzasztóműveket, hajózsilipeket, vízerőtelepeket, zsilipeket. Magyarország földrajzi adottságai és gazdasági viszonyai a múltban nem kedveztek a nagy komplex vízépítési műtárgyaknak, a vízerőhasznosításnak és víziutaknak, s így létesítésük jelentősen elmaradt az árvízvédelem, belvízvédelem és a lecsapolások fejlesztése mellett. Az a körülmény, hogy a vízlépcsők és vízerőtelepek ritkábban épültek, nem jelenti azt, hogy azok nem tartalmaznak részleteikben sok követésre méltó megoldást és tapasztalatot. Az adatgyűjtés fáradságos, nehéz munka volt, mivel jórészt régi műtárgyakról van szó. Az adatok sok esetben meglehetősen hiányosak. Kérjük ennek a könyvnek a forgatóit, hogy ha olyan hiányosságokat találnak, amelyek pótolhatók, közöljék a Tanszékkel, hogy adatgyűjtésünk teljesebb legyen. Azért is időszerű volt ennek a műnek az összeállítása, mert több régebben épült műtárgy tervezője, építője és beruházója még él s így sok hasznos megjegyzéssel, adattal járulhattak hozzá, hogy teljesebb legyen az anyag. Következetlenség látszik a tervezők és építők megnevezésében. Sok esetben ennek is az adathiány volt az oka. Nem lehetett pontosan megállapítani személyüket. Nem említettünk meg neveket azonban azoknál — elsősorban a nagyobb — műtárgyaknál sem, ahol az adatok rendelkezésre álltak ugyan, de létesítésükben nagyobb kollektíva vett részt. Itt az érintett vállalatokat neveztük meg. Végül köszönetét mondunk az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak erkölcsi és anyagi támogatásáért, amellyel biztosította ennek a könyvnek a megjelenését s így közkinccsé tette összegyűjtött adatainkat. Sabathiel József egyetemi tanár 4
