Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
amely beköt az alsó főt körülvevő szádfalba. Az alsó fő szádfalát és a duzzasztómű alsó szélén végigfutó 10,00 m-es szádfalat a kamrafal belső szélén szádfal köti össze. A felső fő felvíz felőli és az alsó fő alvíz felőli homlokfalának folytatásában oldalbekötő szádfalak készültek. A bekötő szádfal folytatásában 12 m hosszban és a szádfal tetején 2,00 m széles vízzáró földmag készült az oldalszivárgási út meghosszabbítására. A 27,21 m hosszú felső fő az előtér 90,50 m A. f. fenékszintje, valamint a kamra 84,00 m A. f. szintje között képez átmenetet 6,5 m magas küszöbével. Itt helyezték el a 4,78 m szerkezeti magasságú támka- put és a mozgatóberendezést. A felső fő szerkezetileg rugalmas, U alakú vasbeton keretnek tekinthető, amely az altalajon rugalmasan és folytonosan fekszik fel. A fő alaplemeze a 6,5 m magas küszöb miatt erősen változó keresztmetszetű, függőleges falai 5,20 m szélesek, amelyekben a kapuszerkezetnek nyitott állapotban való befogadására 1,00 m mély hornyok vannak. A fő oldalfalainak szélességét egyrészt a kapumozgató szerkezet nagysága, másrészt a duzzasztómű szélső pillérjének szélessége határozta meg. A kapufülkék hornyai előtt 90,70 m A. f.-i alsó szinttel indul mindkét oldalfalba a trapéz alakú töltőcsatorna. A csatorna az elzáró tiltó után még a főben eléri a 84,30 m A. f.-i alsószintet. Az elzáró tiltó aknája felett, 98,10 m A. f.-i szinttel a tiltó mozgató berendezések, valamint a kapumozgató berendezés kényesebb részei számára lábakon álló födém épült, amelynek felvíz felőli oldalát jégtörő éllel képezték ki. E kis födémre hágcsóval lehet feljutni a 95,30 m A. f.-i szintről. A fő felvíz és alvíz felőli részén a Schőn-féle ideiglenes elzáróbakok megtámasztására sarukat betonoztak be. A 68,01 m hosszú kamra több részből áll. A jobboldali kamrafal négyrészes, változó keresztmetszetű támfalból, a baloldali kamrafal — végig állandó keresztmetszetű — 5,20 m széles részből áll. A két kamra- fal talpkonzoljai közé alulról 4 db 1,50 m vastag alaplemezt illesztettek be. Mindkét konzolfalban 84,30 m A. f.-i fenékszinttel töltőcsatornák futnak végig, amelyekből 12—12 töltőnyíláson jut a víz a kamrába. Ürítéskor ugyanezen a csatornán át lehet a kamrából a vizet elvezetni. A fők és a kamrafalak osztóhézagainál, a kamrafal és az alaplemez között, valamint a töltőcsatornák között hullámos vörösrézlemez biztosítja a vízzárást. A kamra hosszában, megfelelő távolságban ütköző gerendák, hágcsók, kikötő horgok és bakok vannak. A jobbparti kamrafalra ható földnyomás csökkentése végett, 91,00—90,50 m fenékszinttel, az alvíz felé lejtő szivárgó épült a kamrafal mellett. Az alsó fő 26,21 m hosszú, U alakú vasbeton keret, amelyet statikailag — a felső főhöz hasonlóan - rugalmas keretnek és az altalajon rugalmasan és folytonosan felfekvőnek számítottak. Az alaplemez 3,50 m vastag, míg függőleges falai — miként a felső főnél — 5,20 m vastagok. Itt nyert elhelyezést a 11,30 m-es szerkezeti magasságú támkapu, amelyet a felső fővel megegyező tiltok zárnak le. Itt is 98,10 m A. f.-i szintű födémen nyertek elhelyezést a kényesebb gépészeti részek. A fő víztelenítése ugyancsak Schőn-féle elzárással lehetséges. A kapuszárnyak és a mellette levő tiltok mozgatása mind a négy helyen azonos gépészeti berendezéssel történik. Ezeket vagy a helyszíne n kézi erővel, vagy elektromotorokkal, távkapcsolóval lehet működtetni a duzzasztómű jobbparti pillérében elhelyezett zsilipkezelő fülkéből. Innen irányíthatók a jelző- berendezések, a zsilipkamrát megvilágító fényárlámpák és a mólók végeit jelző fények. A hajózsilip alatti talajvíznyomás megfigyelésére 8 db észlelőcsövet, a parti oldalszivárgás tanulmányozására pedig 16 db talajvíz-kutat építettek be. 71 db cementbepréselő csövet is elhelyeztek a hajózsilip területén a lehetőségekhez képest egyenletes elosztásban, éspedig az alsó és felső főben 16—16 db-ot, a kamrában 39 db-ot. 23
