Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
15. A siófoki vízlépcső
esetben, ha a Balatonból elegendő vizet eresztenek le, hajózásra is alkalmas volt. A zsilip alapját szélesebbre építették, arra gondolva, hogy a jövőben a zsilip mellé hajózsilipet is építenek, hogy lehetővé tegyék a hajók bejutását a Sióból a Balatonba. Időközben súlyos problémák keletkeztek a Sió-zsilip alatti Sió-mederben. Több száz m hosszú mederszakasz erősen lemélyült. Közvetlen a zsilip utófeneke alatt olyan mély és nagy kiterjedésű kimosás keletkezett, hogy abban az egész zsilip elfért volna. Ez ellen kőszórással, majd fenékbiztosító bukógáttal védekeztek (1923), átmeneti eredménnyel. Ezután egyre inkább szükségessé vált a hajózsilip létesítése, mely az egész zsilip áthelyezését követelte. A Dunáról a Sión át feljövő és a Balatonba igyekvő 1—2 tonnás csónakokat, vitorlásokat a vaszsilip alatt 1 km-rel létesített csónakkihúzón emelték ki, szekérre tették s 2 km szekerezés után jutottak a siófoki kikötőbe, ahol vízre eresztették őket. Évente számos vízijármű tette meg ezt a keserves utat, azonban nagyobb hajókat így átszállítani nem lehetett. Ezeket görgőkön, csigasorok segítségével vontatták napokon keresztül. Az egyre jobban fejlődő vízi közlekedés, a balatonfüredi hajógyár megépítése, a Sió felső szakaszának építési anyaghiánya és kevés vasútállomása, rossz közúti viszonyai sürgették a hajózsilip megépítését. A vaszsilip építésekor tervbevett hajózsilipet azonban a zsilip mellett nem lehetett megépíteni. A hajózás fejlődése ui. az uszályméretek megnövekedését hozta magával és a régi alap nem volt ennek megfelelő. Ezenkívül a siófoki közúti és vasúti hidakat is fel kellett volna emelni. Ezért a hajózsilip részére új helyet kellett kijelölni. Minthogy az amúgy is megrongálódott, a kimosások által veszélyeztetett leeresztőzsilip helyett új, korszerű zsilip építése is szükségesnek mutatkozott, egészen új elrendezést kellett kialakítani. Ehhez kitűnő alapul szolgált a Kaáli Nagy Dezső és Szilágyi Gyula oki. mérnökök által már az első világháború előtt elkészített általános terv. A tényleg megvalósított általános elrendezési tervet a 30-as évek végén Pataky Béla és Ditróy János oki. mérnökök készítették. A Sió felsőtorkolati művek — másnéven a siófoki vízlépcső — terve hajózsilipet, vízleeresztő zsilipet és vízerőtelepet ölelt fel. A munkálatokat 1941-ben kezdték meg, s a háború után, 1947-ben fejezték be. Megépült a hajózsilip és a leeresztőzsilip, míg a vízerőtelep helyét ideiglenesen Larssen-vasszádfalakkal zárták körül. A vízlépcső általános elrendezése A vízlépcső általános elrendezését a 145. ábra mutatja. A siófoki kikötő két mólója közti medence közepén fekszik a hajójavító üzem szigete, ennek DNy-i oldalán nyert elhelyezést a hajózsilip, ÉK-i oldalán pedig a vízleeresztő zsilip. Itt biztosítottak helyet a vízerőtelep részére is. Ez az elrendezés elválasztja a kikötő személyhajó forgalmát — amelyet a vízleeresztőzsilip feletti Sió szakaszban s az ennek kiszélesítésével keletkezett „téli” kikötőben bonyolíta184 145. ábra. A siófoki vízlépcső általános elrendezése
