Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)

13. Az ikervári vízerőmű

128. ábra. Az. ikervári vízerőmű íiiggőmedrű üzemvízcsatornájának keresztmetszete (eredeti állapot)

2,2 km hosszban a régi malomcsatornát használták fel. A további, közel 3 km hosszú szakasz függőmeder. Itt a fenékszélesség 9,5 m, az oldalrézsűk 1:1,5 hajlásúak (128. ábra). Mindkét part töltései a fenék felett 3,36 m magasságúak. Koronaszélességük a csatorna elején 3,00 m, majd 3,50, ill. 4,00 m. A külső oldalon, a korona alatt 2,00 m-re, 2,00 m széles padka van. Az üzemvízcsatornán a vízerőtelep előtt, a legnagyobb duzzasztáskor a vízszint 160,08 m A. f. Ez, 2,45 m magas vízoszlopot jelent.

A függőmeder töltései feltehetően vízzárómag nélkül’ kavicsos homokból — Rába-hordalékból — épültek- A töltéseken át kezdetben bőven szivárgott a víz. Elvezetésére a padkákkal párhuzamosan szivárgóárkokat készítettek. Néhány év után azonban a beiszapoló- dás eredményeként a szivárgás teljesen megszűnt. Az eltömődés jól felismerhető volt az erőtelep feletti beton partfal hosszabbításának földmunkájánál. Az iszapolódás nyomát az üzemvíz szintjétől lefelé, az egyébként sárga kavicsos homok mindinkább vastagodó barna elszíneződése jelezte.

Az üzemvízcsatornát először 1948-ban kotorták, egykét év alatt azonban a kotrást megelőző állapotig ismét feltöltődött.

Az alvízcsatorna hossza 3550 m, fenékszélessége 12,50 m, oldalrézsűi 1:1 hajlásúak. Az alvízszint 152,08 m A. f. tehát a vízmélység az üzemvízhozamnál 1,5 m.

Az alvízcsatornát részben az Öreg Herpenyő, részben az új Herpenyő megfelelően átalakított medre képezi. Sárvár felett torkollik vissza a Rábába. A Rába árvize egészen a vízerőtelepig visszajátszik az alvízcsatornába s ezért, elsősorban a Herpenyő torkolata alatt, gyakori kotrást igényel.

129. ábra. A vízerőtelep oldalcsatornás árapasztója (Ikervár)

166