Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)

12. A rajkai zsilip

119. ábra. Betétgerenda elhelyezése a rajkai zsilipnél

Az alapgödör 30,4 m széles és 27,5 m hosszú volt. Ezt a munkagödröt 30 cm vastag és 11,00 m hosszú, hornyolt, kovácsoltvas saruval ellátott, fenyő szádpallókból készült szádfallal vették körül. A szádfalazás három gőz-cölöpverővel készült. A vízalatti betonozást, amely 1905. IX. hóban kezdődött, ,,Aktiengesellschaft für Betonbau, Diss und Со” cég végezte, mint alvállalkozó. A víz alatt betonozott réteg vastagsága 1,5 m, amelyre a munkagödör víztelenítése után szárazon még egy 1 m vastag réteget betonoztak.

A vízalatti betonozást tutajon, úszó tölcsér segítségével tervezték végrehajtani, két egymásra merőleges irányban haladva. Ily módon azonban nem lehetett a munkát végrehajtani, mert a tutajok az egyenlőtlen terhelés miatt megbillentek, és a betonréteg is egyenetlenné vált. Emiatt, 1905. XII. 4-én a munkát beszüntették. A hibák kiküszöbölésére a tutajokat a szádfalakon mozgó darukra függesztették. A szád- falmenti szögleteket, amelyeket tölcsérből nem lehetett kitölteni, daruval mozgatott, nyitható fenekű faládák segítségével betonozták be.

A vízalatti betont öt hónapig hagyták szilárdulni. Ezután öt gőzszivattyúval leszívták az alapról a vizet. Az építés során tervmódosítást fogadtak el. Ennek értelmében a középső pillérbe takaréküregeket építettek, s ezeket boltozattal fedték le. A betonpilléreket és oldalfalakat faragott kővel burkolták.

A kiviteli határidő szerződés szerint 1906. X. 31-e volt, ami azonban a közbejött árhullámok miatt 1908. VI. 30-ra tolódott.

157