Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
c) A duzzasztómű kialakítása. Ezzel kapcsolatban a I. sz. Vízépítéstani Tanszék kísérletsorozatot végzett az utófenék kialakítására és a szádfalak hosszának megállapítására. A kísérleteket az 1949—50-es években végezték. d) A talajvízszint süllyesztés vizsgálata. Ezzel kapcsolatban a szívókutak szűrőrétegének meghatározásával a II. sz. Vízépítési Tanszék, a vasszádfalak környezetében előálló depressziós görbe várható alakulásával pedig az I. sz. Vízépítési Tanszék foglalkozott. A gépészeti kisminta kísérletek egy része a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékén, míg nagyobb része a Ganz Vagon és Gépgyár Vízgépkísérleti állomásán folyt 1949—1954. év közepéig. A kísérletek a következőkre terjedtek ki: a) Szívócső vizsgálatok levegővel (Vízgépek Tanszék), b) Csigaház, örvénymag vizsgálatok, c) Előterelő lapátok beállítása és elhelyezése, d) Járókerekek teljesítményadatainak felvétele, e) Szívócső vizsgálatok vízzel, az üzemben levő kisminta-turbinán (Vízgépek Tanszék), /) Kavitációs megfigyelések, g) Megfutási fordulatszámok felvétele, h) Mechanikai hatásfok-vizsgálatok. A duzzasztómű A vízlépcső egyik fő műtárgya a duzzasztómű. Mintegy 200 000 kát. h. kiterjedésű terület részére biztosítja az öntözővíznek a Tiszából való kivételét és gravitációs elvezetését. Fő műszaki adatait (küszöbmagasság, szabadnyílás szélessége, nyílások száma) az Öntözésügyi Hivatal az 1940—42. években határozta meg. A méretek megállapításához először is a duzzasztási szinteket kellett rögzíteni. A duzzasztás normális értéke 94,00 m A. f. A duzzasztás maximális értéke 94,50 m A. f. A duzzasztás kivételes értéke 95,20 m A. f. Ezeket az értékeket az öntözési érdekek és a Tisza e szakasza belvíz és talajvíz viszonyainak figyelembevételével határozták meg. Ez utóbbinál különösen a Bodrogköz helyzete volt mértékadó. A duzzasztómű küszöbét folyószabályozási és jéglevonulási szempontok figyelembevételével a 86,50 m A. f.-i szint magasságban állapították meg. A duzzasztómű nyílásainak szélességét és a nyílások számát az idők folyamán többször megváltoztatták Az első terveken a duzzasztómű még öt, egyenkint 25 m széles nyílásból állt, a mederelzáró szerkezet 10 m magas, kettős kampós gát volt. Később, az Európában épülő nagynyílású duzzasztóműveknél igen jól bevált három-, vagy négyövű billenőtáblás elzárószerkezet került előtérbe. Külföldi tapasztalatok alapján, a fenékküszöb és a normális duzzasztási szint közötti 7,5 m magas mederelzáró tábla szélességét 87,00 m-ben szabták meg. A vízlépcső környezetében a „0” vízi szabályozási szélesség — folyammérnöki adatok szerint — 125,00 m. 14
